Engedjétek szabadon a Leopardokat!
Egyre kellemetlenebb pozícióba lavírozza bele magát a német kormány az Ukrajnának szánt tankok ügyében, miközben éppen most kellett Olaf Scholz kancellárnak védelmi minisztert cserélnie, pedig még félidő sincs a kormányciklusban. Az utóbbi hónapokban a német társadalom tankszakértő lett, de az egész kérdés nem annyira a kaliberekről szól, mint inkább a történelmi korlátokról és a Scholz-kormány lavírozásáról.
A német közbeszéd hónapok óta pumák, gepárdok és menyétek, de főleg leopárdok körül forog. Pontosabban a Schützenpanzer Puma, a Flakpanzer Gepard, a Schützenpanzer Marder 1 és a Kampfanzer Leopard 2 körül. Ezek tankok (harckocsik), de azért ez nem ilyen egyszerű, mert – ahogy azt a német lakosság az utóbbi időben ha akarta, ha nem, megtanulta – sokfajta tank (harckocsi) létezik, vannak például védekező tankok (harckocsik), és támadó tankok (harckocsik).
A vita azonban sokkal többről szól, mint a katonai szakzsargon, egy miniszter már belebukott, miközben a német társadalom épp a szemünk előtt próbál megszabadulni évtizedes apátiájától, a német kormány pedig saját belső nehézségi erejét leküzdve dolgozik azon, hogy a lehető legkörülményesebb, legellentmondásosabb és legkínosabb módon, de végül mégis jó döntést hozzon.
"Zeitenwende"
Christine Lambrecht szociáldemokrata politikus január 16-án lemondott a védelmi miniszterségről, alig 13 hónappal azután, hogy Olaf Scholz kancellár javaslatára kinevezte őt a posztra a szövetségi elnök. A távozás már egy ideje érett, az utolsó csepp a pohárban valószínűleg az a videó volt, amit Lambrecht szilveszter éjjel tett fel az Instagramjára. A felvételen a miniszter egy svungos „micsoda év volt”-tal indít, majd arról beszél, hogy „Európa közepén háború dúl”, ami számára „sokféle különleges benyomással járt”, és „sok-sok érdekes és nagyszerű emberrel találkozott”. Mindezt Berlinben, az utcán, pontban éjfélkor, durrognak a tűzijátékok, amitől alig lehetett kivenni, amit mond, ami, ha nem is annyira ízléstelen mint „szankció” feliratú bombákkal teleplakátolni az országot, sokakat felháborított, különösen, hogy a miniszter – bár Ukrajnát nem nevesítette – mégiscsak háborúról beszélt a videóban.
Lambrecht korábban volt már igazságügyminiszter és rövid ideig családügyi miniszter is, de a portfóliójába egyáltalán nem illett bele a védelmi miniszteri állás, semmiféle tapasztalata nem volt katonapolitikai kérdésekben. Sokak szerint egyáltalán nem is vágyott a pozícióra, csak hát ezzel nem volt egyedül, a koalíciós tárgyalások során ugyanis a két kisebbik német kormánypárt egyike sem ambícionálta ezt a népszerűtlen tisztséget, így rajtamaradt a miniszterelnököt is adó legnagyobb koalíciós párton, az SPD pedig odaültette egy tapasztalt, bár nem túl kompetens politikusát.
Ez talán fel sem tűnt volna fel senkinek, ha Lambrecht kinevezése után szűk három hónappal nem tör ki egy, a második világháború óta nem látott méretű fegyveres konfliktus Európában, és erre reagálva nem jelenti be Olaf Scholz kancellár a Zeitenwendét, vagyis a német kül-, és védelempolitika teljes reformját.