Kínai való világ – 1. rész: A Nagy Testvér mindenkit figyel
Mi köze van a vaskézzel uralkodó kínai elitnek a kommunizmus eszméihez? Hogyan működik az országban a cenzúra a kultúrában és a digitális térben? Kína kifelé erőt sugároz, belül viszont mindent megtesz azért, hogy 1,4 milliárd polgárát ellenőrizze, manipulálja és információs buborékban tartsa. Katarina Baer újságíró és Kalle Koponen fotográfus könyvében három sanghaji lakos életét követi nyomon a 2020-as koronajárvány idején. Történeteiken keresztül azt próbálják kideríteni, hogy az elnyomó intézkedések és a magánélet alapjait fenyegető állami beavatkozás ellenére miért elégedett mégis sok kínai az ország vezetésével. A Kínai való világ című kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
Az utcán állandóan nagy a nyüzsgés. A munkába igyekvők céltudatos léptekkel haladnak a metróállomás felé. A kezükben iPhone, a fülükben Airpod. A kis üzletek és éttermek ajtaján ki-be járnak a vevők. A széles járdákon ételfutárok szunyókálnak mopedjeiken, és várják a következő megbízást. A forgalom besűrűsödik, ahogy a Maseratik, BMW-k, Teslák, nagy Audik és Rolls-Royce-ok vezetői megállnak a pirosnál, várva, hogy átjussanak a kereszteződésen. Közöttük kerékpárosok cikáznak, egy részük narancssárga-fehér városi Mobike-okon. A hulladékkezelést végző idős emberek világoskék ruhájukban háromkerekű biciklikkel közlekednek, fejük mögött, a kerékpár platóján szorosan összekötözött magas kartonhalom inog. Elektromos robogók rajai suhannak el csendben mellettük.
Bár az autópark előkelő, az emberek pedig szépen öltözöttek és ápoltak, mégis sivár, furcsán zárt ez a világ. Ázsia egyik legzsúfoltabb megapoliszában, a 26 millió lakosú Sanghajban vagyunk. A toronyszerű lakóházak csoportokban épültek, az egyes tömböket magas fal veszi körül. A falak tetején mindenfélét látni: szögesdrótot, törött üveget, az elektromos kerítések vékony, egyenes vezetékeit, deszkatákolmányokat, hegyes vasszögeket, erős fényű lámpasorokat. A kapuknál sorompók és őrbódék. Itt egymást érik a börtönök? Dehogyis, egy közönséges lakónegyedben járunk, átlagos emberek között. Ebben a hatalmas városban mindenütt ilyeneket találunk.
Sanghajt nem csak elektromos kerítésekkel rakták tele. A háztömbök fölött súlyos csúcstechnológia is lóg, mint itt a Hongcsing utcában, az állatkert közelében. Az alig egy kilométeres távolságon belül vagy száz térfigyelő kamerát lehet megszámlálni. Vagyis átlagosan kilencméterenként találunk egyet. Ott figyelnek a falak tetején, a lakónegyedek kapuinál, a kereszteződésekben, a boltok pultjai és ajtói felett, a lámpaoszlopokon. A közlekedési lámpáknál a gyalogosokat még nagy méretű tévéképernyők is mustrálják, amelyeken mindenki láthatja a piroson átkelő gyalogosok arcát.