Afrikai országokból szállítanak egzotikus madárfajtákat jellemzően nyugat-európai célállomásokra, illegálisan. A csempészek útvonalának egyik legfontosabb pontja a szerb–magyar határ. A megszerezhető profit igen csábító, miközben a hatóságok sok esetben korruptak, de a szállított állatok felismeréséhez sincs megfelelő ismeretük.
A szerb–magyar határszakaszon zajló kábítószer- és embercsempészet jól ismert, és mindkét ország sajtójában gyakran szereplő jelenség. A Vreme szerbiai hetilap azonban terjedelmes oknyomozó riportjában a csempészet egy olyan válfajának a részleteit tárta fel, amelyről jóval kevesebbet tud a közvélemény, ugyanakkor adott esetben akár több pénzt lehet keresni vele – persze illegálisan – mint mondjuk a kokainnal.
Bemutatjuk, hogyan jutnak át a határkerítésen a menekültek, és hogyan kapják el őket a polgárőrök
Úgy működik az embercsempészet, mint egy utazási iroda. Kiderítettük, milyen jogsértőnek tűnő módszerekkel dolgoznak a határon a polgárőrök, és miért fekvőtámaszoznak a csempészek a határon. Riport a szerb-magyar zöldhatárról.
Ez pedig a madárcsempészet. Mint minden más esetben, úgy itt is a kereslet teremti meg a kínálatot. A kereslet pedig elsősorban a gazdag nyugati államokban jelentkezik, amelyekben gyakran szinte elképzelhetetlen nagyságrendű összeget is kész kifizetni egy-egy vevő azért, hogy egy ritka, egzotikus, színes tollú, vagy épp szépen éneklő madár ott lehessen a kalitkájában.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
