Nagy Gergely: Optimizmus, naivitás vagy lobotómia? – Miért nem kell elhinnünk, hogy a Librinél minden marad a régiben?

Nehezen érthető, honnan az optimizmus, amellyel a hazai irodalom és könyves ipar néhány szereplője úgy nyilatkozik, hogy nem hiszik, hogy az MCC beavatkozna a Libri kiadói és terjesztői politikájába, működésébe. Hogy miután fokozatosan és a zsarolást sem mellőzve megvásárolta a hazai könyvpiac legnagyobb szereplőjét, majd változatlanul fogja hagyni az eddigi praxisokat.

Többnyire olyasféle érveléseket olvasni az érintettektől, hogy én ezután is csak azt fogom csinálni, amit idáig, és úgy végzem a munkám, ahogyan mindig is tettem, és amíg nem szólnak bele, addig úgy gondolom, nincs miért aggódni. Ezerszer hallottuk már ezt, ezerféle helyről. Szerkesztőségek, kulturális intézmények, tudományos műhelyek, múzeumok, egyetemek, iskolák, cégek felől is – és egyetlen egynek a működése sem maradt érintetlen. Máris módosítani vagyok kénytelen tehát a cikk első mondatát, hiszen innen nézve nem optimizmusról van szó, hanem végtelen naivitásról.

A kultúrharc tűzvonalába küldheti a Librit a NER, de piaci szempontból ez nem lenne észszerű

A szerzők között van némi pánik, de a legtöbben kivárnak, miután a Libri Csoport majdnem százszázalékos tulajdonosa lesz a kormány janicsárképzőjenként is emlegetett Mathias Corvinus Collegium. Kérdés, hogy a NER számára csak üzlet, vagy a kultúrharc része lesz a Libri-univerzum megszerzése? Ha az utóbbi, akkor tovább szűkítheti a NER-en kívüli szellemi világot, ha cenzúrázni nem is fogja tudni.

Nem azért veszi át a hatalmat a Fidesz ezeken a helyeken, hogy érintetlenül hagyja az addigi gyakorlatukat. Kivétel nélkül mindegyiket meg akarja változtatni kisebb-nagyobb (de leginkább hatalmas) mértékben. A technikák és időzítések lehetnek eltérőek, de sehol sem hagyja meg az autonóm, szakmai alapú működésmódokat, vagy csak azokon a szinteken és addig, ahol és ameddig még nem zavarja az elsődleges érdekét. Ez pedig a teljes magyar kulturális mező politikai, ideológiai és financiális átalakítása.

Azt az érvet is hallani az MCC-Libri-ügy kapcsán, hogy a racionális üzleti érdeket nyilván nem fogja veszélyeztetni az új tulajdonos, márpedig üzletet jó szerzőkkel és jó könyvekkel lehet csinálni. Csakhogy miért gondolja bárki, hogy itt a cél a pénzügyi szempontból racionális működés? A pénz ésszerű hasznosítása mikor volt szempont az elmúlt tizenhárom évben?