Nem szabad alábecsülni a lelki tényezőket, amikor átadnak vagy átvesznek egy családi céget
Hogyan lehet jól kijönni abból, ha a generációváltás gyötrő kényszerként jelentkezik? A generációváltás nem modellezhető mérnöki eszközökkel, sokkal inkább egy képlékeny folyamat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne és ne volna érdemes előre felkészülni rá.
Velünk született adottságaink és kognitív-érzelmi készségeink egyaránt befolyásolják azt, hogyan viszonyulunk a pénzügyeinkhez. Ugyanígy erőteljes hatást gyakorol erre a környezetünk, ezzel együtt sem törvényszerű, hogy valaki a cégalapító szülei nyomdokaiba lépve szeretné továbbvinni a családi vállalkozást. Sok múlik ezeken a családi, gazdasági és lelki folyamatokon a generációváltások során, amelyek gyakran megpecsételik azok kimenetelét. Ennek a tehertételnek az élét tudja tompítani a családi vagyonkezelés, amely nem csodaszer, a fejlett világban azonban már rengetegszer bizonyította: képes leküzdeni a generációváltás legtöbb, sokszor nem is feltétlenül anyagi természetű buktatóját.
Ahogy a múlt század első felében született felmenőink a földtulajdonhoz ragaszkodtak görcsösen – persze csak azt követően, hogy a rendszerváltozás erre ismét lehetőséget teremtett a szocializmus évtizedei után –, annak a generációnak, amely a kilencvenes években építette fel a saját vállalkozását, utóbbi okoz röghöz kötöttséget.