Para-Kovács Imre: A tűz háborúja

Úriember nem éget Koránt. Részben azért, mert egyáltalán nem éget könyvet, részben pedig azért, mert felfogja, hogy a világon semmi értelme, hacsak az nem, hogy egy világgal arrébb néhányan felteszik a halállistájukra. Bibliát, izraeli vagy magyar, szivárványos vagy székely zászlót, festményt és egyéb jelképeket sem égetünk, mert a csöndes többség azt gondolná ellenkező esetben rólunk, hogy büdös bunkók vagyunk, és kénytelenek lennénk megjegyezni: joggal.

A tiltakozásnak számtalan formája létezik, lehet tüntetni a vallási alapon kegyetlenkedő diktatúrák ellen; lehet bojkottálni az ilyen országokból érkező termékeket; lehet hirdetni a világnak, hogy egy országban a vallás mögé bújva lopnak a politikusok, úgy lóbálva Jézust vagy Mohamedet, mintha válaszok lennének bármilyen kérdésre; és lehet megvetni azokat a politikusokat, akik azt hiszik, hogy lehetnek szar emberek, miközben jó keresztények vagy jó muszlimok. Szóban és tettben.

Tóta W.: Szabadíts meg a gonosztól

Az egyházak most nem azért nyúlják le, ami nincs lecsavarozva, mert kinőtték azt, ami van, hanem mert érzik, hogy ez az utolsó szabadrablás. Mivel fogják alátámasztani a létjogosultságukat, amikor megbukik a politika, amitől függtek? Vélemény.

Vallási vagy nemzeti szimbólumokat azért sem égetünk, mert túl széles az érintettek köre, a félhülye vallási vezetőkön és bűnöző politikusokon kívül az egyház, felekezet, hitrendszer vagy a nemzet tagjai, akik semmit sem tettek annak érdekében, hogy gyűlöljék őket, hisznek valamiben, beleszülettek valamibe, okosak vagy buták, szépek vagy rondák, gazemberek vagy tiszták, de a tiltakozás kiváltó okához semmi közük, akkor meg minek csesztetni őket?!