Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A világhírű szlovén filozófus aggodalmát fejezi ki a jobboldali német lapban megjelent írásában, mert az látja, hogy egyszerre több tényező is gyengíti Ukrajnát. Az egyik az, hogy a Nyugat mind jobban belefárad a háborúba, tele van a hócipője a folyamatos rendkívüli állapottal, a Kijev érdekében hozott anyagi áldozatokkal. Ebben persze szerepet játszik a szélsőjobb és szélsőbal által módszeresen terjesztett propaganda is.
Az agymosás egyrészt elvont pacifizmusra alapoz – béke kell, mindenáron véget kell vetni a szenvedéseknek. Másrészt azt állítja, hogy a viszályért mind a két fél felelős, azaz Ukrajna és a NATO egyaránt provokálta Oroszországot, így az kénytelen volt visszavágni. Harmadrészt egoista módon védi a nyugati társadalmak jólétét, mondván: minek kell nekünk tömnünk a pénzt egy korrupt országba, amikor nekünk is van gondunk elég.
