A hisztériára fogták: az orvoslás története arról tanúskodik, hogy a beteg nőket cserbenhagyták

Majdnem ötven év rejtélyes eredetű, kitartó fájdalom után 1807-ben meghalt egy 77 éves liverpooli nő. J. S. többek között láztól, hidegrázástól, hányingertől, légzési problémáktól és a medencéjében érzett szakadatlan fájdalomtól szenvedett, ami kisugárzott a hátába, a fejébe és az oldalába.

Röntgen abban az időben még nem létezett, de a nő közeli barátjával, John Rutter orvossal megígértette, hogy a halála után mindenképpen felboncoltatja, hogy legalább utólag kiderüljön, mi okozta a fájdalmait. Így is történt, a boncolást végző sebészek „károsodott állapotban találták a nő vastagbelét, találtak egy tojás nagyságú daganatot a hasában, egy gumót a belekben, valamint egy cisztát a méhe és a végbélnyílása között”. Bármelyik kiválthatta a fájdalmat, az orvos az esetről írt cikkében mégis arra a következtetésre jutott, hogy a nő kínjait „erős érzelmei” okozták, és a fájdalma „hisztérikus eredetű” volt.

Bár J. S.-nek volt fekélye, cisztája és daganata is, Rutter a „hisztérikus fájdalom” elméletet hihetőbbnek tartotta, mint bármely szervi megbetegedést.