A minap Bayreuthban jártam a híres Zöld Dombon.
Egy radikális antiszemita kedvéért mentem el oda, aki már 1879-ben, tíz évvel Adolf Hitler születése előtt azzal a gondolattal lépett föl, hogy a zsidókat ki kellene űzni a Németországból. Aki a zsidókat a németség, az egész emberiség, a tisztaság, az erkölcs, a természet, minden nemes emberi erény legfőbb ellenségének tartotta. Zenedrámáinak negatív hőseit a nibelung törpéktől, Beckmesseren és Ortrudon át Klingsorig zsidóként képzelte el.
Aki nagymértékben inspirálta azt a Hitlert, aki a legelszántabb hívei közé tartozott, és aki kiválóan ismerte is az életművét. Annak a Wagnernek a sírját fotóztam meghatottam a Wahnfried kertjében, aki egy országban sem kívánt élni a magamfajtájával.
A Richard Wagner Fesztiválszínház épülete
Wikipedia / Markus Gögelein - Eigenes Werk
A Parsifalra volt jegyem. Amelyet Wagner kifejezetten a Festspielhausba álmodott. Az volt az akarata, hogy soha máshol ne is játsszák. Kizárólag a Festspielhausot számára felépíttető II. Lajos bajor király ellentmondást nem tűrő kérésére egyezett bele abba, hogy a zsidó és még kikeresztelkedni sem óhajtó Hermann Levi vezényelje a Parsifal bemutatóját. (Levi mellesleg régi jó barátja volt Wagnernek, és élete végéig az ő életművének a népszerűsítését szolgálta.)
Két dolog találkozott ezen a nyáron a Zöld Dombon. Az új Parsifal és a Verstummte Stimmen – Silenced Voices című kiállítás, amely Bayreuth és a zsidók viszonyáról szólt a kezdetektől 1945-ig. Az egyórás szünetekben Wagner és Bayreuth csodájának világából léptünk ki Wagner és Bayreuth bűneinek világába.
