Az a jó a Magyarságkutató és Rákay Philipék bukdácsolásában, hogy válaszként sorra jelennek meg a jó történelmi dokumentumfilmek

Bár a Magyarságkutató Intézet azóta kirúgta a főigazgatóját, sőt, külön közleményben tagadta meg a pozsonyi csatáról készített botrányosan rossz animációs filmjét, mégis annak idején nehéz volt nem úgy tekinteni erre a produkcióra, mint a magyar történelmi dokumentumfilmezés új, meglehetősen kiábrándító mérföldkövére. Ezt remekül alá is támasztotta a Rákay Philip producerkedése mellett megszületett Aranybulla, ami úgy lett a mindenféle műfajokból összefércelve, mint a regénybeli Frankenstein doktor szörnyetege.

Ezért is hat üdítően, amikor

az év folyamán már a második olyan, a magyarság eredetével foglalkozó történelmi dokumentumfilmet tekinthettünk meg, amely nem arra használta a történeti hátteret, hogy aktuálpolitikai üzeneteket csomagoljon bele, hanem egész egyszerűen egy történeti korszak mélyebb megértetésére tett kísérletet.

Az első ilyen film az akadémikusok és hagyományőrzők együttműködéséből készült Lovakon nyergekben című munka volt, a második pedig az előbbihez hasonló utat választó Az Árpádok felemelkedése. Persze ne gondoljuk azt, hogy kétszer készült el ugyanaz a film, a Lovakon nyergekben a honfoglaló magyar törzsszövetség hadművészetébe engedett betekintést, míg az Árpádok felemelkedése egy holisztikusabb képet kísérel meg bemutatni a IX.–X. századi magyarokról, és közben azt is elénk tárja, hogy mennyire nem könnyű eligazodni a korabeli források között.