Ezt az újságcikket nem mesterséges intelligencia írta.
Viszont olyan sok újságcikk kezdődött így az utóbbi időben, hogy ezzel a közhellyel akár a mesterséges intelligencia (MI) is indíthatott volna. De bármennyire elcsépelt is a kérdés, hogy az MI elveszi-e az emberek munkáját, attól még jogos, akár a saját házunk táján is. Kapásból tudunk mondani olyan munkakört, amely a szerkesztőségben szükségtelenné vált a gépi agyak okosodása miatt: nagyra becsült kolléganőink, a gépírók (e szakmában férfi mutatóba sem akadt) talán utolsó feladata, a hosszú interjúk hangfelvételének leírása ma már alig igényel emberi munkát. Ahogyan az utóbbi években a gépi fordítás is sokat javult, úgy a beszédfelismerés is sokkal többre képes, mint a hosszúra nyúlt kezdeti időkben. A fordításhoz hasonlóan a beszéd átírása is ott tart már, hogy egyszerű esetekben a végeredmény ellenőrzése (amire továbbra is szükség van) sokkal kevesebb emberi munkát igényel, mint amennyit a fordításra, illetve az átírásra kellene szánni. (Persze nem műfordításról van itt szó, hanem például kezelési utasításokról vagy internetes boltok áruinak leírásáról.)
HVG AI – mesterséges intelligencia / 2023. ősz
Megjelent a HVG mesterséges intelligenciával foglalkozó kiadványának második száma. Itt olvashatja.
| Az emberi munka egy részének gépesítése azonban egyáltalán nem ad útmutatást arra nézvést, hogy az MI gyors fejlődése általában is munkanélküliséget fog-e okozni. A vita egyelőre elméleti, és az érvelők körében olyan tábor is létezik, amelynek tagjai már előre örülnek: ha az MI, illetve az általa vezérelt gépek dolgoznak, akkor az emberek munka nélkül is megélnek, így végre be lehet vezetni a feltétel nélküli alapjövedelmet. De ez más történet.
Akik nem látják veszélyben az emberek munkáját, azoknak egyik jellemző érve, hogy az új eszközök segítik az embert a mindeddig meg nem oldható feladatok megoldásában. „Mesterséges szervekkel egészítik ki a természeteseket”. Bevalljuk: kicsit csaltunk, az idézett vélemény egy XVII. századi angol polihisztortól, Robert Hooke-tól származik. Ő a mikroszkóp és a távcső megjelenését kommentálta e szavakkal. De véleménye nem áll távol attól, amit a mai gondolkodók egyik tábora képvisel. Bene Gergő, az MI marketing-szakértője például úgy érvel, hogy azoknak a munkája lehet veszélyben, akik nem tudják használni az MI-t. (Tegyük hozzá: ők egyáltalán nincsenek kevesen.) A többieknek nem utóduk, hanem asszisztensük lehet az MI.
Történelmi hátteret ad a konfliktusnak egy tavalyi tanulmányában Pintér Róbert, a Corvinus Egyetem infokommunikáció tanszékének adjunktusa. Azt idézi fel, hogy nagyjából három hasonló civilizációs hullámot tart nyilván a tudomány. A nomád életmódot felváltó letelepedés, illetve jóval később az ipar visszaesése és a szolgáltatószektor fellendülése között a második ilyen hullám a talán leggyakrabban emlegetett példa: a XVIII–XIX. századi ipari forradalom. Az első gépek tömegesen teszik fölöslegessé a fizikai munka egy részét, „tehát elveszik egyes emberek munkáját és megélhetését; nem véletlen tehát, hogy már itt, az ipari korszak kezdetén megjelent a gépektől való félelem, gondoljunk csak a ludditákra”. (A ludditák leginkább az új textilipari gépek összetöréséről nevezetesek, bár a XIX. század eleji munkásmozgalomnak más okai is voltak.)