„Az észszerű gondolkodás az első, amit a szerelemben elveszítünk” – Jón Kalman Stefánsson legújabb regényéről

„Emléked fény, hiányod maga a sötétség”

– áll egy nő sírkőfeliratán az izlandi Oddi temetőjében, a vidéki templomkertben. Ide, az északnyugati fjordokhoz tér vissza az emlékeit elveszített férfi: nem ismerni a nevét, a korát, mit sem tudni a külső megjelenéséről, a belvilágáról. A kutyák barátja, és elhagyott egy Oddiban élő nőt, aki olyan nyílt szeretettel fogadta, mintha maga is elfeledte volna, milyen csúful hagyták faképnél. A titokzatos amnéziás elbeszélő az ugyancsak enigmatikus utastársa és vezetője, az egy személyben buszsofőr, pap és Sátán segítségével hoz felszínre megannyi elfeledett történetet, melyeket az alábbi, mefisztói buzdításra papírra is vet: „(...) ha írsz, lelassítod az időt. De ezért valamivel fizetned kell.”

Az izlandi Jón Kalman Stefánsson a XIX. századtól a koronavírus-járványig átívelő, több mint ötszáz oldalas családtörténete a választás választása mellett az egyik legősibb kulturális toposzra épül: a szerelemre (Erósz) és a halálra (Thanatosz). Egy kevéssé ismert mitológiai változat szerint Erósz apja Erebosz, az örök sötétség, anyja pedig annak ikernővére, Nüx, az éj istennője.