„Egy segédmunkás többet keres egy PhD-adjunktusnál. Ez tény. Minek ide több kérdés?”

A címben idézett mondatokkal összegezte egy fiatal doktorandusz a pályája nehézségeit a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) fiatal kutatók között végzett felmérésében. Tapasztalata nem egyedi, a doktori iskolákból lemorzsolódott hallgatók történetei egybecsengenek.

A lemorzsolódás aránya a magyar felsőoktatáson belül a tudományos képzésben a legmagasabb, közel 40 százalékos. A legtöbben az első és a második aktív félévben hagyják ott a képzést. Bár az állami ösztöndíjas helyek számának növelése nyomán a doktori iskolákba is többen jelentkeztek, a fokozatot megszerzők számában csak részben tükröződik a kedvező trend. 2016 és 2022 között évi hatezerről tízezerre nőtt a képzésben részt vevők száma, az annak befejezését igazoló okmányt viszont jó, ha évente kétezren vehették kézbe.

„Ennyi pénzért nem éri meg”

– hallotta számos alkalommal Polónyi István oktatáskutató a saját diákjaitól, amikor rákérdezett, miért szakítják meg a PhD-s tanulmányaikat.