Paola Magni biológus doktoranduszként nem volt benne biztos, hogy tud majd segíteni a rendőröknek, de megígérte, hogy megpróbálja.
A Torinóban tanuló fiatal kutató 2012-ben csöppent bele Olaszország egyik hírhedt ügyébe, egy 16 éves lány halálának nyomozásába. Federica Mangiapelót egy tóban találták holtan, a testén nem volt semmi, ami bántalmazásra utalt volna. A válla ki volt ficamodva, a dzsekije csak félig volt rajta, a táskája és mobilja nem volt nála. A boncolás szerint szívrohamot kapott, csupán pár órával azelőtt, hogy megtalálták volna. A lány epilepsziás volt gyermekként, a nyomozók szerint nem volt kizárható, hogy egy roham okozta a halálát. A családja azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt a forgatókönyvet, és a média segítségével keresztül erős nyomást gyakoroltak a rendőrségre.
Krimi360
Ahhoz, hogy a rendőrség felvegye a kapcsolatot a fiatal biológus kutatóval, a véletlenek összjátéka kellett: Magni nem sokkal a lány halála előtt tartott egy prezentációt a carabinieri, azaz a csendőrség akadémiáján a vízi helyszínelésről. Ezen ott ült egy fiatal rendőr, akit aztán a Mangiapelo-nyomozásra szignáltak, neki jutott eszébe, hogy esetleg kérdezzék meg a kutatót, van-e valami módszer, amivel előreléphetnek a nyomozásban.
Amikor a rendőrök Magni segítségét kérték a nyomozáshoz, már gyanús volt nekik a meghalt lány barátja, de nem volt ellene közvetlen bizonyíték. Magninak azonban volt egy elmélete. Tudta, hogy ha valaki élve kerül egy tóba, és ott fullad meg, akkor a vízzel a tüdőbe került tavi plaktonokat a keringés még továbbviszi a vérbe, szívbe és az agyba. És ha valaki ott volt még a tóban, ugyanaz a plankton ráragad az ő ruhájára is, olyannyira, hogy egy mosógépes mosást is túlél.
