HVG: A bicskei gyermekotthonban az után tudott csak nyilvánosságot kapni a gyermekek szexuális kizsákmányolása, hogy az igazgató áldozatai elmúltak 18 évesek. Ön tavaly őszi nyugdíjba meneteléig a fővárosi utógondozóban dolgozott, ahol az otthonokból kikerült fiatalok kaphatnak menedéket 24 éves korukig. Meglepte, hogy a bicskei áldozatok kiálltak magukért?
Barcs Miklós: Egyáltalán nem. Ennek ki kellett robbannia, miután az igazgató olyan hosszú időn át csinálta a gaztetteit. Nekem is volt két olyan gondozottam, akikről kiderült, hogy az ő áldozatai voltak. Az egyikük már nyomkövetőt viselt, amikor megismertem őket.
Ezek a gyerekek annyira összeroppantak a zaklatás súlya alatt, hogy a későbbi életmódjukat is ez határozta meg. Folyamatosan ittak, drogoztak.
Miután hozzájuk csapódott még egy srác, homoszexuálisokat szedtek fel a Keleti pályaudvar környékén. Felmentek lakásra, ha nagyon ellenkezett a fickó, akkor lecsapták, vagy miközben az egyik elment vele, a többi kifosztotta a lakást.
De volt olyan szabolcsi cigány gyerek is, akit nevelőszülőhöz helyeztek ki, és ha rossz passzban volt a nevelője, a srác bordáin ugrált. Összetörte gyerekként. Egy apró, kis gyerek volt.
Amikor kiszabadult a gondozásból, kikereste a metrón a legnagyobb óriást, belekötött és megverette magát. Ugyanúgy életmódszerűen, mint akik a homoszexuálisokat fosztogatták.
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
