Félelem és kapkodás a Karmelitában: Orbán ott gyengül, ahonnan a kétharmadot kapta

Az elmúlt hetek, sőt, lassan, hónapok eseményei – a kegyelmi botránytól Magyar Péter fellépéséig – azt jelzik, korántsem intakt az Orbán-rendszer. Másfelől több jel is azt mutatja, olyan politikai közösség kezd kibontakozni és duzzadni Orbán Viktorral szemben, amely a Fidesz kétharmadot produkáló terének a kellős közepébe trafál.

Orbán Viktornak ezekben a hetekben olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amelyekről azt hihette, rég megbirkózott velük. Megnyílni látszik az út a mérsékelt jobbközép előtt, vagy ha úgy tetszik, megjelentek az ajánlatok a konzervatív-liberális választói igényekre. Ezzel pedig érvénytelenné vált az az orbáni mondás, hogy a Fidesz uralja „a szélsőjobb” és „a szélsőbal” között a magyar ugart.

A legharsányabb jelenség minden kétséget kizáróan a NER-ből előbújt Magyar Péter, aki március 15-én be is jelentette több százezres támogatói-követői táborának, hogy ki mindenkit vár a zászlaja alá: konzervatívok, polgári demokraták, szociáldemokraták és liberálisok mind elférnek ott. Vagyis éppúgy a jobb- és balközepet jelölte ki mozgalma számára, mint amely politikai mező jó részén Orbán Viktor kakaskodik. Az egyetlen kizáró tényező Magyar Péter számára – Orbán Viktor személyén kívül – nem a Fidesz, de még csak nem is egyértelműen a szélsőjobb, hanem az általa szélsőbalra tolt, amúgy mindeddig legerősebb ellenzéki erő, a DK. Természetesen Gyurcsány Ferencestül.

A mérsékelt konzervatív és liberális szavazókra mások is rástartoltak az elmúlt hónapokban. A 2022-es választáson ugyan a Momentum és az LMP is megmerítkezett az összellenzéki összefogásban, most viszont szavakban mindkettőjük, az ökopárt pedig már tettekben is menekül a DK elől. A Momentum liberális programmal száll szembe Gyurcsány baloldali neoliberalizmusával (de osztozik önkormányzati jelöltjein), az LMP öndefiníciója pedig a baloldalitól a liberálison keresztül a konzervatív eszmékig ível, és most jelöltállításban is jobbra billen.