Nem lehetett hazudni Lev Tolsztoj előtt, mert akire ránézett, abban bennrekedt a hazugság. Makszim Gorkij állította ezt az írótársáról. A Háború és béke meg az Anna Karenyina után 1899-ben megjelent Feltámadást Tolsztoj a legjobb nagyregényének tartotta. Tíz éven át írta, hazugságok sorát olvasta rá az orosz társadalomra, és leginkább ennek a cselekményével adta tovább pacifista elveit. Azt, hogy nemcsak az erénynek és az erőszakmentes ellenállásnak volt híve, hanem a társadalmi igazságosság és a személyes felelősségvállalás mellett is kiállt.
Így járt el, amikor harmincévesen hazatért Jasznaja Poljana-i birtokára nyugat-európai utazásáról, és a parasztgyerekeknek falusi iskolát alapított. A történelmet maga tanította. A gyerekek nem kaptak osztályzatot, házi feladatot, az órákra sem volt kötelező bejárniuk. Mégis alig lehetett hazazavarni őket.
