Tóta W.: Non est vita

Na, ki nyert? Ki veszített? Kinek ártott a vita, és kinek használt? Vita volt ez egyáltalán? Ezek a mellékes kérdések. Tíz ellenzéki politikus mondta tegnap a magáét a közszolgálati tévében, a műsorvezetők pedig illedelmesen végighallgatták őket. A kérdés nem az, hogy melyikük volt a legjobb, hanem hogy ezt miért nem mindennapos. Miféle rendszer az, amiben ez piros betűs ünnep? Évi száznegyvenmilliárdból miért összesen két óra közszolgálatra telik?

Ez a botrány. Az igazi kérdés pedig, hogy ez a beteg állapot hogyan számolható fel. És ahhoz kire kéne szavazni a jelenlévők közül.

Aki akarta, eddig is nézhette Dobrev Klárát vagy Donáth Annát mindennap. Nem 1989 van, a tévé már nem a nyilvánosság kapuőre. Számtalan YouTube-csatorna kenterbe veri napról napra, és azok összesen nem égetnek el ennyi pénzt. Sőt, az egész YouTube sem, mert az nyereséges. De tegnap mégis láthattuk, mire lenne való az ország közös csatornája. Arra, hogy a Dobrev-rajongók meghallgassák Toroczkai Lászlót, és a szélsőjobbosok is elgondolkodjanak a jogállamiság értelmén. És láttuk azt is, hogy a köztévé a maga béna, félnótás módján képes legalább megpróbálni. Tehát csak akarat kérdése.