Kiricsi Gábor: Nem a Fidesz van bajban, hanem mi

“Miénk itt a tér, … a miénk is. És ezt mondjuk el, nekik is” – 2006. április 2-án, a két választási forduló közötti, a vereséget már jó előre érző Fidesz politikai gyűlésén a párt szelídebb arcát képviselő Pokorni Zoltán ezekkel a szinte esedező szavakkal üzent a hivatali újrázásra készülő balliberális koalíciónak. Fontos dátum, utoljára fordult ugyanis elő, hogy egy fideszes magát ennyire szerényen elővezetve szinte helyet kér magának az asztalnál. És akkor, 18 éve fordult elő utoljára, hogy a balliberális erők tarthattak erődemonstrációt. 

Aztán jött még annak az évnek az őszén az őszödi beszéd, a Fidesz utána szétnyerte magát az önkormányzati választásokon (“narancsba borult az ország”) és Orbán Viktor több mint tizenhét éve teljes letámadásban van.

Belső ellenfeleinek vagy a Simicska Lajos-féle Magyar Nemzetben megjelent álneves cikkekben üzenve küldte el a selyemzsinórt, vagy úgy jártak, mint Kósa Lajos 2008 februárjában, amikor azt találta nyilatkozni a HVG-nek, hogy ő is alkalmas lenne kormányfőjelöltnek, de már a lap megjelenésének napján kamerák kereszttüzében látogatta meg őt Orbán Viktor, hogy elmondja, Lajos interjúi mindig is szórakoztatóak voltak. A szocialista-szabaddemokrata koalícióval a vizitdíjas népszavazás során végzett, személyesen Gyurcsány Ferencet folyamatos parlamenti megbélyegzéssel tették páriává, a Hagyó-féle korrupciós ügyek napirenden tartásával pedig elérték, hogy a budapestiek többségének 2010-ben, 20 év kitartás után eszükbe se jusson ismét balliberális vezetést választani. És még csak ezután kezdődött el a 14 éves kormányzásuk.

Az igazán nagy futballedzőkről mondják, hogy a legapróbb részletekig kontrollálni akarják azt, ami a pályán történik, minden egyes munkafázisra külön edző figyel, minden egyes játékelemre külön taktikát dolgoznak ki, hogy még bedobáshoz se jusson az ellenfél.  Minden apró részletnek jelentősége van és nem lehet tudni, mi dönti el a meccset. Vagy mi dönt el egy választást.