A rendszerváltó MDF óta nem volt egy centrista, középjobbos párt Magyarországon, holott ez a platform már 1989-1990-ben is népszerű volt, és később a Fidesz is ebből nőtt ki. Ennek az erőnek a megjelenése mindenképpen újdonság – értékeli a választások eredményét Tóka Gábor, a CEU kutatóprofesszora. A választási szakértő szerint a kegyelmi botrányt követő influenszertüntetésen már érezni lehetett: olyan pillanat van, amelyben százezreket, sőt milliós tömeget is mozgósítani lehet.
Az Orbán-rendszer, fogalmaz Tóka, már csak egy gyárként működik, amelyből az ideológiai elemek kezdenek kifogyni, és a propaganda célja sem az, hogy a Fidesz szavazatot nyerjen; Rogán Antal hatalomgyára inkább a kritikusok és potenciális ellenfelek kedvét akarja elvenni a politizálástól diszkreditáló sajtótartalmakkal. Az óriási infláció, a csökkenő életszínvonal, a háztartások eladósodása ugyanakkor feszítő keresletet teremtett arra, hogy megjelenjen a színen egy, a megoldás ígéretével a pályán lévőknél hatásosabban fellépő ellenzéki tömörülés. Ebbe az űrbe toppant be harmadik erőként Magyar Péter és a Tisza Párt, amely – értelemszerűen – egységet tudott mutatni, tehetségesebb volt, és ideológiailag is a Fidesz és az ellenzék közé pozicionálta magát.
