Pascale Robert-Diard francia írónő: Féltem, hogy olyasvalakinek tüntetnek fel, aki megkérdőjelezi a me too létét
Nyomozás egy minden gyanú felett álló kamasz lány lelkében: pszichokrimi a Le Monde jogi-bűnügyi újságírójának első regénye, A kis hazug. A szerző, Pascale Robert-Diard szeptember 29-én mutatja be a kötetet a Millenárisban.
HVG: Gyakornokként részt vett a náci háborús bűnös, a lyoni hóhér, Klaus Barbie perében. Akkori emlékek motiválták, hogy újságíróként a bűnügyek, a tárgyalótermek világa felé vegye az irányt?
Pascale Robert-Diard: A Sorbonne elvégzése után, 26 évesen kerültem a Le Monde szerkesztőségébe. Két ügyből is inspirációt merítettem ahhoz, hogy a jövőmet a bírósági tárgyalások, tárgyalótermek, peres ügyek közegében képzeljem el. Klaus Barbie-hoz hasonló fajsúlyos ügy úgy ötvenévente adódik. A drámai szembesítések az egykori hóhér és a kíméletlen kegyetlenséggel vallatott áldozatai között történelmi jelentőségűek. Az emberi drámák, a szembenézés pillanatai hatottak rám a leginkább.
Ezzel szinte párhuzamosan vehettem részt egy hithű muszlim családból származó, tizenéves algériai lányanya perén, aki kilátástalanságában megölte a csecsemőjét. A fiú, akivel lefeküdt, az ígérte, elveszi, ám magára hagyta, az apja pedig kitagadta. Máig előttem van, ahogy a vádlott ügyvédje feláll, ujjával a fiúra mutat, és azt mondja neki: „Magának kellene itt állnia a kliensem helyett!” Igazán akkor fogalmazódott meg bennem, hogy szívesen elmerülnék az igazságszolgáltatás érdekes, fájdalmas, feszült, drámai fordulatokkal teli világában.
HVG: Regénye témáját valós történet motiválta, vagy fikciós szálon indult el?
Pascale Robert-Diard: Korábbi könyveim azzal a szándékkal születtek, hogy a francia gazdaságot, társadalmat érintő vagy nagy visszhangot kiváltó perek tárgyalásait dokumentáljam. A száraz tények leírásán túl a történetmesélésre törekedtem, ebben helyük van az árnyalatoknak, az érzelmeknek is. Nem tartom magam szépírónak, újságíróként is mások élettörténeteit mesélem el. A kis hazug a végső formájában fikció, aminek megtörtént eset a kiindulópontja. A tárgyalást csak félig tudtam nyomon követni, mert kiskorúról volt szó, ezért részben zárt ajtók mögött folyt. Egy tizenöt éves lány megvádolt egy férfit azzal, hogy megerőszakolta, majd évekkel később bevallotta, hogy hazudott.