HVG: Mi a különbség fordítás és műfordítás között? Hol kezdődik a munkája? Hogy csinálja? Egyszerre sokat vagy sokszor keveset, és közben rengeteg kávé?
Tótfalusi Ágnes: Nem szoktam azt mondani, hogy műfordító vagyok. Azt szoktam mondani, fordító vagyok. Mindenféle fordító van, szakszövegfordító, nyelvtolmács és még sokan mások. Nincs érték- vagy rangsorrend, mindenki a maga módján támogatja azokat, akik nem ismerik az adott idegen nyelvet. Persze senki sem a csúcson kezdi: az első fordításom egy rajzos könyv volt a dzsungel állatairól, a jelenlegi utolsó egy álomszöveg, amit pár évtizeddel ezelőtt az akkor ifjú, bohém és rejtélyes Michel Houellebecq írt. Egyébként csak reggel iszom kávét, napközben inkább teázom.
Tótfalusi Ágnes
Szondy Dalma
HVG: Jól kell tudni a nyelvet, ez evidens. De elég-e csak jól tudni?
T. Á. : Fontos jól tudni, de ugyanolyan fontos, hogy az ember nagyon jól tudjon magyarul. Sajnos nem olvasok eleget, de amikor nagyon benne vagyok egy munkában, kizárólag magyar irodalmat olvasok, így talán könnyebben kerülöm el a gallicizmusokat. Minden fordító máshogy dolgozik, vannak, akik addig nem mennek tovább, amíg nem elégedettek tökéletesen egy mondattal. Én hiperaktív vagyok, türelmetlen, gyorsan behányom a szöveget a gépbe, szinte még nyersen, azután nagyon sokszor átírom. De persze előtte végigolvasom a könyvet, lehetőleg papíron, mert a kötött könyvformátum inspirál.
A magyar szövegnek hűnek kell lennie az eredetihez, de magyar szövegnek is kell hangzania.
Én nem szeretem, ha felismerik a stílusomat, sőt remélem, nincs is stílusom, akkor vagyok elégedett, ha eltűnök a szöveg mögött.
Könyvfesztivál-ajánlónk első része. A továbbiakat itt és itt olvashatja.
HVG: Szobrászat vagy inkább futószalag a fordítás?
