Hasbeszélő „Kairótól Kalkuttáig” járt Budán

Van az úgy, hogy az ember valami melegségre vágyik. Ráadásul éhes. Még ráadásabbul, elege van a csúcsforgalomból, dudálásokból, tülekedésből. Esőből, szélből, nappali sötétségből. S akkor jön a megvilágosodás Buda egyik leghektikusabb környékén, a Széll Kálmán téren (ami tetszik, nem tetszik, sokaknak igenis a Moszkva, s már nagyon keveseknek a Kalef), húzódjunk be a Pingrumbába, együnk egy tálka jó, meleg, sűrű levest, meg ami még adódik. Szerencsére ez pont egy csütörtöki napon jutott eszünkbe, amikor már délben nyitva vannak (a hét első felében csak késő délutántól, viszont majdnem éjfélig).

Gránátalmás, fenyőmagos csirkemáj – signature fogás

hvg360

Kivételesen harangszóra ültünk is az asztalnál, ahol egy helyben utazhatunk Kairótól Kalkuttáig. Mert ezt ígérik: „A budai Pingrumba éttermet a Dobrumbához hasonlóan utazásaink inspirálták, de a már megismert mediterrán régión túl most még keletebbre merészkedünk. Fél lábbal még kedvenc közel-keleti és észak-afrikai tájainkon maradunk, de már átlépünk a Kaukázus láncain és meg sem állunk a mindig mesebeli Indiáig. Nem csak az országok ízeit szeretnénk elhozni nektek, célunk, hogy úgy érezzétek magatokat nálunk, mintha vendégségbe érkeztetek volna, sok ezer kilométerrel keletebbre.” 

Járatlanabb vendégek kedvéért jegyezzük meg (a pesti foodik ezt nagyon is tudják), hogy a Dobrumba 2017-től az Erzsébetvárosban, a Dob és a Rumbach Sebestyén utca sarkán várja az „Atlasztól az Ararátig” utazni s vendégeskedni vágyókat. A budai tetthely éppen két Covid-karantén között, 2020 nyarán nyílt, és legújabban idén nyártól lehet „rumbázni” ugyancsak a VII. kerületben, a Marumbában, ahol a konyhába a Kárpát-medencét telepítették be. S mindezt nem másért, minthogy hat – még most is igen fiatal – jó barát szerette volna hazahozni és megosztani a hátizsákos világjárások (gasztro)élményeit.