Sinatrától a Rolling Stonesig – 1840 óta kampányolnak dalokkal az amerikai elnökjelöltek, amíg az előadók engedik
Egymás után tiltják le népszerű előadók, hogy Donald Trump a kampányában felhasználja a slágereiket, miközben Kamala Harrisszel megengedők. A dalok kezdettől fogva a mozgósítást szolgálták az elnökjelölteknél, a rock- és popzene csak néhány évtizede jellemző.
Az 1966-os év azóta számtalanszor feldolgozott nagy slágere volt Isaac Hayes és David Porter közös szerzeménye, a Hold On, I’m Coming, amit Donald Trump republikánus elnökjelölt előszeretettel használt a kampányában és a nagygyűlésein. Egészen addig, amíg a 2008-ban elhunyt Hayes örökösei a minap el nem tiltatták ettől egy atlantai szövetségi bíróval, aki ugyanakkor nem rendelte el, hogy az eddig készült felvételeket töröljék az internetről. Trump egyik ügyvédje közölte, tiszteletben tartják Hayes családjának akaratát, senkit sem akarnak megbántani, és nem játsszák tovább a dalt.
A republikánus politikusok jó ideje nem számítanak az inkább a demokratákhoz húzó, nézeteikben liberális szórakoztatóipari – filmes és zenei – fősodor kedvenceinek, és
Trumpot a 2016-os kampánya óta igyekeznek megakadályozni abban, hogy műveiket politikai célokra használja.
Protestált Rihanna, Phil Collins, Neil Young, Adele, a The Rolling Stones és a Guns N’ Roses is. Idén augusztus végén az ABBA menedzsmentje jelezte, hogy nem járultak hozzá az együttes dalainak és videófelvételeinek lejátszásához a republikánus jelölt gyűlésén Minnesotában, ahol a legnépesebb svéd, illetve skandináv származású csoport él az USA-n belül. A Foo Fighters rockzenekar azt kérte ki magának, hogy Trump a My Hero című dalukkal köszöntötte az első közös kampányeseményükön a független jelöltségtől visszalépő és az exelnök támogatását bejelentő ifjabb Robert Kennedyt.