Tudják, mennyi papírpénz van Magyarországon? Kicsit több, mint hét négyzetkilométer. Valószínűleg nem így szoktunk a legtöbben gondolni a pénzmennyiséget összesítő adatgyűjtésekre, de akármikor csak kijön a Magyar Nemzeti Bank jelentése a készpénzhasználatról, mindig bennem van a gondolat, hogy valami ilyesmi szemléltetést kellene készíteni, annyira óriási számokkal dobálózunk.
Szóval igen, az a több, mint hét – még pontosabban 7,37 – négyzetkilométer papírpénz úgy jön ki, hogy idén június 30-án 683 millió 800 ezer bankjegy volt forgalomban, innen lehetett az egységes, 154× milliméteres méretükkel tovább számolni. Hogy ezt valahogyan el tudjuk képzelni: ha az összes bankjegyből készítettünk volna egy irgalmatlan nagy szőnyeget, azzal le tudnánk fedni a teljes V., VI. és VII. kerületet és még maradna is egy kicsi, csak tudjunk mit kezdeni a brit legénybúcsús tömegekkel, akik az után oda akarnának menni. (Aki az egészet meg szeretné nézni, itt van az MNB féléves jelentése, a pfd 41. oldaláig kell legörgetni.)
Vagy másképp számolva: mi lenne, ha az összes pénzt egymásra tennénk? Nos, egy szabványos pénzkötegbe 100 bankjegy fér bele, ez 1,2 centi magas. Ha az összeset egymásra pakolnánk, akkor egy 82 kilométeres torony jönne ki – ez még a Kármán-vonalon belül van, tehát nem lógna ki az űrbe, de azért a NASA azokat már asztronautának tekinti, akik 80 kilométer fölé felmennek.
De ennél a gyakorlat szempontjából persze sokkal fontosabb az, hogy a 82 kilométer alsó 36,94 kilométerét tennék ki a húszezresek. Amikor magunk elé képzeljük a hétköznapi pénzhasználati szokásokat, akkor egész biztosan nem ez jutna az eszünkbe, pedig tény, hogy az összes bankjegy majdnem fele – a 683 millióból 307 millió darab – húszezres, míg például a sokkal gyakrabban használt ezerforintosból csak 93 millió, ötezresből 32 millió van forgalomban. Erre szokás azt mondani, hogy a nagy címletű készpénz a szervezett bűnözés kedvence, amiben van is részigazság, de azért a 307 millió húszezresnek a jelentős része sokkal inkább olyan embereknél van, akik valamiért úgy gondolják, hogy otthon eltéve jó tartani a megtakarítást, és a boltosoknál, akik az összegyűlt bevételt átváltják nagyobb címletekre.
