Az urán (pontosabban az urán-oxid, az atomreaktorok fűtőanyagának nyersanyaga) határidős jegyzései fontonként 83 dollár közelében járnak. Ez ugyan elmarad a 100 dollár körüli februári csúcsoktól, de így is jóval magasabb, mint a 2022. eleji 25-30 dollár körüli érték.
Tudni kell persze, hogy az urán nagy része a bányacégek, a feldolgozók és az erőművek üzemeltetői közötti hosszú távú szerződések keretében cserél gazdát, így az azonnali piac inkább csak afféle biztonsági szelepként működik a váratlan egyensúlytalanságok kiegyenlítésére. Sok befektető figyelmét mégis megragadta ez a különleges árupiaci termék, mivel hosszú távon is fantáziát látnak benne.
A befektetők lelkesek, holott világszerte jellemző, hogy az épülő atomerőművek jóval később – és drágábban – készülnek el, mint tervezték. Mindenesetre az atomra komoly szerep hárul a zöldátállásban: a tavalyi COP28 klímacsúcson közel két tucat ország deklarálta, hogy fejleszt, ezzel 2050-ig megháromszoroznák a globális kapacitást. Jelenleg a világon összesen több mint hatvan atomerőmű épül. Emellett sok országban a meglévő reaktorok üzemidejét hosszabbítják meg újabb évtizedekkel.
A World Nuclear Association idei elemzése szerint az atomerőművek uránszükséglete 2023-ban mintegy 65,7 ezer tonna volt. A növekvő igények nyomán az éves felhasználás az alapeseti forgatókönyv szerint 2040-re megduplázódik, míg az – iparág szempontjából – optimista verzió 184 ezer tonnával számol. A legnagyobb termelő – 2022-es adatok alapján – Kazahsztán, 21,2 ezer tonnával, megelőzve a 7,4 ezer tonnás Kanadát és az 5,6 ezer tonnát előállító Namíbiát.
Az utóbbi hetekben több árfelhajtó hír is érkezett. Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember közepén arról beszélt, hogy országának fontolóra kellene vennie több stratégiai termék, köztük az urán exportjának korlátozását a nyugati szankciók megtorlásaként. Talán fontosabb egy másik folyamat.
