Elkezdtek érdekelni a szenvedélyek – talán azért is, mert én ritkán tartottam ki valami mellett. Jártam focizni, cselgáncsozni, gyűjtöttem bélyeget és cigarettásdobozt, de egyikből sem lett gálickő, ahogy a nagyszüleim mondták. Annál inkább meglepődtem, amikor megláttam a közösségi hálón Csűrös Réka kolozsvári műfordító kalligrafikus írását.
Réka fölöttem járt a Brassai Sámuel (akkor még, 1989 előtt) Ipari Líceumba, édesanyjánál, Kovács Katalin magyartanárnőnél tartottuk néhányan a pedagógiai gyakorlatunkat.
Ő viszont édesanyja hatására kezdett a kalligráfia iránt érdeklődni. A nyelvemlékekről – az Ómagyar Mária-siralomról, a Tihanyi alapítólevélről („Feheruarra meneh hadu utu rea”) szóló történetek annyira kíváncsivá tették, hogy amikor eljutott Pannonhalmára, és kézbe vehette Uros apát íródeákjának gyönyörű iratait, teljesen torkára forrt a szó.
Az ómagyar Mária-siralom a Leuveni kódexből
Wikipédia / Közkincs
A szenvedély kezdete tehát a gyerekkorba nyúlik vissza, Réka mégis csak hét éve, már negyvenesként kezdett el a kalligráfiával alaposan foglalkozni. YouTube-videókkal kezdte, ám azok, bár hasznosak, nem haladnak lépésről lépésre, ezért korlátozottan tudnak csak segíteni.
