„Egy élet is kevés, hogy megismerjük a másikat”-Interjú a Hevesi házaspárral

Kriszta 19 éves volt, amikor megismerkedtetek. Emlékeztek arra, hogy akkor mi tűnt vonzónak a másikban?

Hevesi Kriszta .: Egy közös ismerős révén találkoztunk, és Tomi azóta is emlegeti, amit akkor mondtam neki: „Ahhoz képest, hogy zenész, milyen értelmes pasi!” Így kezdődött.

Hevesi Tamás: De azt is hozzátette, hogy „és még humora is van.”

H. K.: Ezért értem meg, gyakran miért nem működik a tinderes ismerkedés, ahol egy pillanatfelvétel alapján döntjük el, hogy szivecskézünk vagy balra húzunk el potenciális jelölteket. De a másik személyiségét nem érzékeljük ilyenkor. Tomi nem volt tipikusan az ideálom olyan értelemben, hogy a magas, szőke, sportos fiúkat szerettem, tehát egy online applikáción lehet, hogy balra húztam volna. Emiatt hiszek sokkal inkább a való életben történő ismerkedésben.

Ezek szerint akkor ez nem szerelem volt első látásra?

H. K.: Randizgattunk, programokat csináltunk együtt, és közben egyre jobban megismertük egymást. Én inkább barátságnak tekintettem eleinte, de rettenetesen élveztem Tomi társaságát!

H. T.: Minden ismerkedés egy folyamat. Az első pillanatban is működött a kémia, nálam biztosan, és ahogy sokszor találkoztunk, úgy váltunk egyre fontosabbá egymás számára.

Az mikor dőlt el, hogy ebből tartós kapcsolat lesz?

H. K.: Akkor még azért nagyon fiatalok voltunk, tartottunk szüneteket, de azután mindig rájöttünk, mennyire hiányzunk egymásnak. Közben Tomi sokáig kint volt Ausztráliában, sokat koncertezett, én pedig egyetemre jártam. Szerintem akkoriban még nem tudtuk, mennyire meghatározó lesz az életünkben ez a kapcsolat. Sokáig nem is költöztünk össze.