Átalakíthatja az ipart, mégis keveset tudunk róla: mi az a karbonvám?

Fokozatosan minden érintett termék után meg kell fizetni 2026-tól a karbonintenzitást ellensúlyozó mechanizmus (Carbon Border Adjustment Mechanism – CBAM) keretein belül kiszabott tarifát. A karbonvámmal a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését igyekszik elérni az Európai Unió.

Az új szabályozással a karbonszivárgásként emlegetett jelenségnek vetnének gátat: annak, hogy a szén-dioxid-intenzív ipari tevékenység az EU-n kívülre települjön, ahol a lazább szabályoknak köszönhetően egyszerűbben és alacsonyabb költséggel lehet termelni. Gyakorlatilag tehát az uniós szén-dioxid-kibocsátási rendszer (Emission Trading System – ETS) kiterjesztéséről van szó. A karbonvám mértékét is a szén-dioxid-kvóták árfolyamához kötötték. Ez ma tonnánként 65 euró körül alakul. Például egy tonna alumínium előállítása, technológiától függően, 4–20 tonna szén-dioxid kibocsátásával jár, vagyis aktuális árfolyamon tonnánként 260–1300 euró pluszköltséget terhelne a nyers alumínium behozatalára. (A ma létező európai ingyenkvótákat 2034-ig fokozatosan megszüntetik.)

Az újfajta tarifa megjelenése várhatóan áremelkedést okoz a hatálya alá kerülő alapanyagoknál és az azokból készült termékeknél. 2026 elejétől hat termékcsoport után kell karbomvámot fizetni: cement, elektromos áram, bizonyos műtrágyák (például salétromsav- és kálium-, nitrátalapúak), vas- és acéltermékek, alumínium, valamint hidrogén behozatala esetén. A McKinsey tanácsadó cég becslése szerint nyersanyagként az alumínium ára 70, az acélé pedig 40 százalékkal emelkedhet az évtized végéig.