Abu-Dzabi érdeklődik a Magyarországról Lázárék által kiengedett, rejtélyes múltú Klimt-kép iránt
Megdöbbentő részletek derülnek ki Alfred Weidinger osztrák művészettörténésznek a kép történetét felkutató tanulmányából.
A terrorral uralkodók sorsa az, hogy elvesztik a hatalmukat, az elnyomottak megvetéssel, a kegyeltjeik lesunyt tekintettel, de mind egy emberként mennek át előlük az utca túloldalára. Mind így végzik, ha nem rosszabbul. A nép pedig fellélegzik, és gyógyulni kezd. Vélemény.
Pontosan úgy viselkedett Menczer Tamás a pécsi gyermekotthon előtt, mint bármelyik iskolai bully. Ők általában a saját nyomorukat, traumájukat, komplexusukat verik el az áldozataikon. Hogy ezt megtehessék, egyetlen dologra van szükségük: a környezet felhatalmazására.
A bully felhatalmazása kétféle lehet: hallgatólagos (fejek elfordítása, legyintés, az egyik oldal-másik oldal narratíva), illetve tevőleges, kimondott. A közösségen belül a tekintélyszemélyek felelőssége a legnagyobb: ha ők azt jelzik vissza, hogy egyetértenek ezzel a viselkedéssel, vagy elfogadhatónak tartják, akkor a bullying eszkalálódni fog. Mindig.
Ez nemcsak az iskolákban, de a felnőtt közösségekben is így működik, a munkahelyen éppúgy, mint a teljes társadalomban, csak az utóbbit már mindannyian megérezzük, az utcán, a buszon és a közértben. Az, amire a Menczer Tamást buksisimogatásban részesítő miniszterelnök áldását adta, nem a pécsi gyermekotthon előtt kezdődött. De még csak nem is az ellenzéki képviselőket vérükön és taknyukon kirángatni, pofájukat szétverni akaró lovagkeresztesünkkel, aki szerint ne álljunk meg, tapossunk a gázra, és hajtsunk tovább, ha elütöttünk egy roma gyereket.
Mindez jóval korábbra nyúlik vissza. Olyan messzire, hogy már azt is sokszor láthattuk, hova vezet az ilyes légkör.
