Az univerzum, amely egy elhunyt barát lakásának házi porából készült – Pecsics Mária munkái a Klauzál téri vásárcsarnokban
5 perc
2024.12.19. 12:57
2024.12.19. 13:47
Sajtok, almák, minőségi kolbászáru: piac és vásárlók a vásárcsarnok földszintjén. Porrá váló emberi létezés, gyászmunka, végtelen univerzum: fotográfiák a csarnok karzatán. Két olyan világ, amelyek távolabb talán már nem is lehetnének egymástól – gondolhatnánk. Pedig nehezen lehetne megfelelőbb helyet találni ennek a filozofikus, ugyanakkor nagyon személyes anyagnak. Pecsics Mária kiállítása a Ladó Galériában.
„Az Elképzelt Univerzum képei ebben az évben elhunyt barátom, Eszter lakásának házi porából készült fotográfiák. Az ellenfényben kavargó porban kirajzolódik egy párhuzamos világegyetem, pontosan olyan, mint egy kozmikus táj képe, egy olyan univerzumé, amely nem az Ő emlékezetét őrzi, hanem Őt magát” – olvasható egyebek között a galéria egyik falán a kiállításhoz mellékelve.
Az alkotó által írt személyes szöveg sokat elárul, de nem mindent. Ha valaki, aki eleve tudja – vagy a képek alaposabb megtekintése és az említett szöveg alapján összerakja –, hogy kiről van szó, valószínűleg még jobban értékeli a műveket, úgy is mint a tiszteletadás és emlékezés módjának kivételesen szép és igen: szellemes módját.
Először is, hol is vagyunk? „A galéria a küszöbfélelem feloldására tesz kísérletet azzal, hogy kiemeli a művészetet a megszokott keretekből, majd egy olyan térbe helyezi vissza, amely eltér a konvencionálistól – így került a galéria a Klauzál téri vásárcsarnok emeletére” – áll a kiállításnak otthont adó Ladó Galéria oldalán.
A csarnok emeleti folyosóján a galéria felé közeledve látható, hogy a küszöbfélelmet valóban feloldották, sőt, nincs is küszöb; a kiállítóhelyre akár be se kell lépni, hogy mindent lássunk. A hely a nyitvatartási órák végén lehúzható fémrolóval záródik, olyannal, mint más, javarészt (már? még?) üres emeleti rész. A Ladó Galéria ez év januárjától egyenrangú tagja a csarnok többi standjának; a tulajdonos, Polgár László Ladó hetente háromszor nyitja ki, és kortárs művészetet kínál a látogatóknak. A mostani – a januári nyitókiállítás óta – már a hatodik a sorban.
És hogy miért tűnik a legadekvátabbnak az, hogy Pecsics Mária, a MATE Rippl-Rónai Művészeti Egyetem Média Tanszékének vezetője, a kortárs fotográfia jeles alkotója ezt az anyagát a Klauzál téri piacon lévő galériában állítsa ki? Ehhez beszélni kell a kiállított anyag létrejöttének okáról, inspirálójáról és bizonyos fokig alanyáról is, Szabó Eszter Ágnesről, arról a művészről, akinek idei, idő előtti halála sokakat megrázott a szélesen vett hazai képzőművészeti világban, és azon túl is.
Szabó Eszter Ágnes a főzést, az ételekkel való foglalkozást, az étkezés témakörét hozta be különféle projekteken keresztül a kortárs művészeti gyakorlatba, és keverte popkulturális elemekkel. Ezenkívül minden mást, ami textilekkel, varrással és hímzéssel kapcsolatos. Legismertebb munkája egy mára legendássá vált falvédő.
Ezeket a nem éppen hagyományos képzőművészeti műfajokat többnyire tipikusan női témáknak tartják, ami további frontot nyitott a művészetében. Mindenesetre ugyanolyan invencióval közelített ezekhez a dolgokhoz, mint más művész a festéshez vagy a szobrászathoz. Meglepő, vicces és sokszor efemer munkákat készített, emellett halmozta a különböző végzettségeket: rajz- és vizuális tervezési tanár szakot végzett, különféle kézművesképzések voltak a háta mögött, valamint természetesen egy művészdiploma, sőt, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen megszerzett DLA is.
Aki mostanában – a kiállítás még december 20-ig tekinthető meg – a Klauzál téri vásárcsarnok földszintjéről felnéz a Ladó Galéria irányába, az lentről kissé elmosódott, sötét képeket lát a falakon, és lehet, hogy még az sem egyértelmű számára, hogy azok festmények vagy fotók. Közelről azonban kitágul a látvány: a képeken sötét háttér előtt finom fehér por kavarog, első látásra (és talán másodikra is) csillagrendszereknek, távoli univerzumoknak tűnő képek rajzolódnak ki a néző előtt. A hullámvonalban installált, kisebb és nagyobb formátumú „univerzumos” képek némelyikére vékony fehér tollal egy-egy ismeretlen nevű és formájú csillagképet rajzoltak: Kis Lábos, Nagy Lábos, Kecskepásztor, Cukros perec, Szuperhős, Varrótű… olvashatóak a fantázia-csillagképek nevei a fotók melletti cédulákon.
És már el is szorul a torok, könny futja el a szemet: az idő előtt eltávozott úttörő munkásságú intermédia-művész, Szabó Eszter Ágnes témái között állunk, az ő végtelenné tágult világát idézte meg Pecsics Mária, az elhunyt kolléga és közeli barát művészetéhez kötődő elemeket, témákat téve fel az égre, rajzolva bele ebbe a személyes univerzumba. Szabó Eszter Ágnes életében a piacok – legyenek azok Budapesten, Tapolcán, Lisszabonban, Rotterdamban vagy más helyen a világban – az ő kiterjesztett otthonaként voltak jelen; inspirációinak, sziporkázó ötleteinek, projektjeinek, számos művészeti kutatásának a kiindulópontját jelentették. Ezért van egy vásárcsarnokban a legjobb helyen ez az ő emlékéből táplálkozó kiállítás; Pecsics Mária gondolatilag gazdag, kivitelezésében játékos és mély, létrehozása során fotótechnikai kihívásokkal megküzdő anyaga.
Pecsics egyébként ezzel a témával – a porral, a lakásban kavargó porszemekkel, amik az ott élő(k) hámsejtjeit is tartalmazzák – a mostani projektet megelőzően is foglalkozott fotográfusként. Nem nehéz észrevenni, hogy ez a halállal, annak többféle aspektusával való, a mágikust érintő művészi tevékenységet, és végső soron többféle szempontú, sajátos gyászfeldolgozást is jelent.
Aktuális tárlatát tavaly ősszel a Foton Galériában bemutatott kiállítása előzte meg Három mű az elkerülhetetlenről címmel, amely három különálló, mégis több ponton érintkező anyagból állt, melyek így vagy úgy, szintén érintették a halál témakörét.
Az Elképzelt Univerzum című kiállítás képeinek létrehozása technikailag sem lehetett egyszerű. Így azoknak a mikroszkópos felvételeknek az elkészítése sem, melyeknek nyomatai az „univerzumos képek” mellett, kerek fotográfiák formájában jelennek meg. Merthogy ha van elképzelt univerzum képzeletbeli csillagképekkel, akkor abba kellenek bolygók is…! Ezeknek a felvételeknek az elkészítéséhez a mikroszkópos fotózással is foglalkozó Márkus Bálint állatorvos volt az alkotó segítsége. A tárgylemezre szórt, a végleg eltávozott lakásából származó porszemek ezúttal százszoros, százhatvanszoros és kétszázszoros nagyításban jelennek meg, a néző képzeletére bízva, mit lát bele a „bolygók szárazföldjei” által kirajzolt kerek formátumú képekbe.
„…míg a szemmel alig látható porszem bizonyos nézőpontból nézve egy teljes univerzum, a bolygók a világegyetem szemszögéből nézve porszemnek tűnnek. Minden csak nézőpont kérdése. A por mikroszkopikus képei bolygókként funkcionálnak a kiállítás installációjában, amelyben a művek az általam elképzelt univerzum tájaira nyitott ablakok” – írja Pecsics a már idézett falszövegében. Annak pedig, aki a zöldségesstandok világából kis időre – legalábbis képzeletben – belépne a végtelen világába, meleg szívvel ajánljuk a Klauzál téri csarnok emeletén a megadott napokon látogatható, több szempontból is nyitott Ladó Galériát.
–––––
Nyitóképünkön: Pecsics Mária: Elképzelt Univerzum No. 5. című munkája
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!