„Halálosan unottan indultam neki, de mindig megerőltettem magam” – randifásultságba süppednek az online ismerkedő tömegek

Az ismerkedésnek felszabadultnak, örömtelinek kellene lennie, de azért ez nem mindig van így, főleg nem az online társkeresők világában. Vannak, akik már a potenciális jelöltekkel folytatott üzenetváltásokban kiégnek, másokat a kudarcos randik sorozata tesz padlóra, megint mások valójában nem is párt keresnek, hanem az önértékelésüket próbálják helyreállítani. A dating burnout, vagyis a randifásultság különösen azokra veszélyes, akik nincsenek kibékülve magukkal. Mit tehetünk ellene és annak érdekében, hogy ne csak hajszoljuk, hanem meg is találjuk a szerelmet?

„Halálosan unottan indultam neki, de mindig megerőltettem magam” – randifásultságba süppednek az online ismerkedő tömegek

Mára szinte mindenkinek van a baráti körében olyan házaspár, akik anno a Tinderen vagy valamelyik hasonló platformon ismerkedtek meg, és azóta is boldog családot alkotnak egy vagy több gyerekükkel. Emberek milliói vannak fent különböző randiappokon, ki tartós, ki alkalmi kapcsolat reményében, ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Valami viszont valószínűleg közös bennük: jó részük – a Psychology Today cikkében idézett tanulmány szerint a 18-54 év közötti felnőttek több mint 78 százaléka – átélte már a dating burnout, vagyis a randifásultság jelenségét. Hogy mi is ez pontosan, mi okozza, hogyan lehet elkerülni vagy épp kijönni belőle, arról érintetteket és szakembert kérdeztünk.

Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint valós jelenség, hogy az emberek többsége időnként belefárad a randiappok használatába. „A sorozatos negatív élmények, tapasztalások, a kudarcok megélése olyan következménnyel jár, hogy már azt sem tudják igazán, miért is vannak fent. Kialakul egyfajta automatizmus, amibe belecsúszva kiüresedett tekintettel pörgetik a profilokat. Közben viszont elvész a tudatosság, a motiváció, a lendület.”

A nyilvánvaló tünetek ellenére sokan képtelenek megálljt parancsolni maguknak és kettőt hátralépni – pedig fontos lenne belátni, hogy nagy sikerekre a fásultság, kiüresedettség állapotában nem számíthatunk, hiszen így tulajdonképpen látszatfelhasználókká válunk.

Csak az intimitás nélküli szex jöhet szóba, vagy mernek még szerelmesek lenni a huszonévesek?

Vannak hatalmas kliséi az életnek, kívülről nézve a szerelem és a rózsaszín köd is közéjük tartozik. Aztán egyszer csak a kellős közepén találja magát az ember, és szinte felháborodik, amikor olyan állításokat olvas, hogy ma már nem mernek szerelmesek lenni a fiatalok.

Függővé teszi, aki arra hajlamos

De miért érezzük a kényszert, hogy mindenáron fent kell lennünk ezeken a felületeken, és miért olyan nehéz sokszor határt szabni a használatuknak? Makai Gábor azt mondja, a boldogsághormon-szintünket megdobhatja egy darabig a tudat, hogy megnézték a profilunkat, matcheltek velünk (vagyis „párba álltunk”), ránk írtak, és ez függőséghez vezethet, hiszen a visszajelzés doppingol.

Ha képtelenek vagyunk más módon növelni a boldogságérzetünket, kialakulhat egy patológiás függőségi állapot, ami átcsaphat egyfajta versenyfutásba, hogy bebizonyítsuk: van értékünk a »húspiacon«.

A pszichológus nem véletlenül használja ezt a kifejezést.