Az EU is beszállt a versenybe a dél-amerikai ásványkincsekért – épp csak az USA-t és Kínát kellene beelőznie

Óriási versenyfutás zajlik a világban az úgynevezett kritikus fontosságú nyersanyagokért. Ezek azok az anyagok, amelyek a modern iparban, autógyártásban, tömegkommunikációban, fegyverkezésben és számos más területen alapvetően szükségesek. Mint ilyenek, a versenyképesség egyik döntő tényezőjét is jelentik. Utóbbira mind az egységes piac jövőjéről szóló Letta-jelentés, mind az európai versenyképesség jövőjéről szóló Draghi-jelentés is felhívta a figyelmet, az EU pedig már jogszabályt is fogadott el a kritikus nyersanyagokkal (CRM) történő ellátásának biztosítására. Ennek lényege, hogy fel kell tárni a meglévő európai készleteket, a beszerzések terén pedig diverzifikálni kell a forrásokat.

Ez azonban azért is nehéz, mert a nyersanyagok jelentős része Kínában termelhető ki. Például a magnézium 97 és a gallium 71 százaléka az ázsiai országból érkezik, de még ezeknél is nagyobb, 100 százalékos a függőség a nehéz ritkaföldfém elemek (HREEs) terén, és hasonlóan nagy, 85 százalékos a kitettség a könnyű ritkaföldfém elemek (LREEs) esetében.

Ebben a küzdelemben az EU figyelme Dél-Amerika felé fordul. Ahol – nem meglepő módon – lépten-nyomon kínai törekvésekbe ütköznek az európai tárgyalók. Viszont sikerült már több komoly eredményt is elérni. 2023-ban az EU szándéknyilatkozatot írt alá Argentínával és Chilével a fenntartható nyersanyag-értékláncokról. 2024 novemberében megerősítették a Chilével kötött ideiglenes kereskedelmi megállapodást – ez az első uniós kereskedelmi megállapodás, amely külön fejezetet tartalmaz az energiáról és a nyersanyagokról. 2024 decemberében az EU és a Mercosur politikai megállapodásra jutott az EU–Mercosur szabadkereskedelmi szerződésről. Mivel a Mercosur-országok, elsősorban Argentína és Brazília a CRM fő termelői, ez a megállapodás komoly segítséget jelent az EU-nak a kritikus fontosságú nyersanyagok hatékony, megbízható és fenntartható áramlásában.

Az Európai Parlament kutatószolgálatának tanulmánya szerint Franciaország az EU-ban felhasznált hafnium 76%-át, Belgium az arzén 59%-át, Finnország a nikkel 38%-át, Spanyolország pedig a stroncium 31%-át állítja elő. Ugyanakkor az EU listáján szereplő 34 kritikus nyersanyagból 25-öt termelnek ki Latin-Amerikában.

A legfontosabb beszállító Brazília, de az EU finomítottlítium-ellátásának 79%-a Chiléből származik. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése azt mutatja, hogy 2050-re a lítium iránti kereslet több mint 1500 %-kal nőhet (a nikkel, a kobalt és a réz esetében is hasonló növekedést prognosztizálnak). Az Európai Bizottság szerint az EU lítium iránti kereslete 2030-ra várhatóan 12-szeresére, 2050-re pedig 21-szeresére nő.

A dél-amerikai régióban hatalmas CRM-készletek találhatók, elsősorban lítium és réz, amelyek várhatóan kulcsszerepet játszanak majd a tiszta energiára való átállásban és a világgazdaság digitalizálásában. A lítium nélkülözhetetlen ásványi anyag a lítium-ion akkumulátorok előállításához, amelyeket például laptopokban, okostelefonokban, hibrid és elektromos járművekben használnak. A lítium-ion akkumulátorokat egyre gyakrabban használják szél-, nap- és egyéb megújuló energiaforrásokból termelt többletenergia tárolására is.

Globális függőségek

EUrologus

A világpiacon az ezekért az anyagokért folytatott harc azonban kézzelfogható és ennek az EU is ki van téve. Legutóbbi fejlemény, hogy Kína betiltotta a ritka ásványok, például a gallium és a germánium Egyesült Államokba irányuló exportját. A számítások szerint csak ez a lépés 3,4 milliárd dollárral csökkentheti az Egyesült Államok bruttó hazai termékét.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2024 novemberében, az Európai Parlament plenáris ülésén az új biztosi testületről és annak programjáról szóló beszédében bejelentette, hogy az új Bizottság első jelentős kezdeményezése a versenyképességi iránytű lesz. Ezt várhatóan még januárban nyilvánosságra hozzák. Ez az iránytű egyfajta keretet biztosítana a ciklus hátralévő részére. Három pillért nevezett meg Von der Leyen:

az innovációs szakadék felszámolása, közös terv kidolgozása a szén-dioxid-mentesítésre és a versenyképességre és az EU gazdasági biztonságának megerősítése.

Legutóbbi, tehát a harmadik pillér fő célja a stabil és biztonságos ellátási láncok biztosítása, különösen a kritikus nyersanyagok (CRM) esetében. Ezt a célt tükrözi az elnök Maroš Šefčovič kereskedelemért és gazdasági biztonságért felelős biztoshoz intézett küldetéslevele is, amely szerint “az EU kereskedelempolitikájának a versenyképesség, a biztonság és a fenntarthatóság alapvető célkitűzéseire kell összpontosítania”.

Érdemes elidőzni Kína dél-amerikai törekvéseinél. A kereskedelmi és befektetési kapcsolatokat tekintve Kína az elmúlt két évtizedben folyamatosan erősítette kapcsolatait ezzel a régióval, és ma a Latin-Amerika második legnagyobb kereskedelmi partnerének számít az USA után és az EU előtt. A Világgazdasági Fórum szerint Latin-Amerika kétoldalú árukereskedelme Kínával 26-szorosára nőtt, a 2000-es 12 milliárd dollárról 2020-ra 315 milliárd dollárra, és 2035-re ennek is több mint kétszeresére, több mint 700 milliárd dollárra fog nőni. A kritikus nyersanyagokkal összefüggésben az együttműködés még erősebb, Kína ezen a téren megelőzte az Egyesült Államokat, és a régió legfőbb kereskedelmi partnere.

Kínának jelenleg négy kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodása van érvényben (Chilével, Costa Ricával, Ecuadorral és Peruval), és célja kereskedelmi hálózatának további erősítése. Folyamatban vannak a tárgyalások az Uruguayjal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásról, sőt, Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök azt javasolta, hogy az EU-val kötött megállapodás véglegesítése után tárgyaljanak a Mercosur-országok és Kína közötti szabadkereskedelmi megállapodásról is.

Újabb probléma, hogy hiába vannak hatalmas készletek Latin-Amerikában, a kitermelésben alulteljesítenek ezek az országok. Például Ausztrália Chile lítiumkészletnek a felével rendelkezik, mégis ők a világ legnagyobb termelők. A dél-amerikai országok nem tudnak önállóan és ilyen mértékben bányászati projekteket működtetni. Ezért közös vállalkozásokat indítanak, például 2023-ban az orosz Uranium One Group és kínai vállalatok megállapodást kötöttek a bolíviai Yacimientos de Litio Bolivianos (YLB) állami tulajdonú lítiumvállalattal a lítium-karbonát gyártását végző üzemek telepítése érdekében.

Különösen Bolíviában azonban a befektetési feltételek a politikai instabilitás és a nagy fokú állami beavatkozás miatt kedvezőtlenek a vállalatok számára. 2019-ben például a bolíviai kormány felmondta a német magántulajdonban lévő ACI Systems Alemaniával (ACISA) közös partnerségét, amelynek célja egy nagy lítiumprojekt kidolgozása volt, miután a tiltakozások szerint a projekt nem lenne előnyös a helyi közösségeknek. A Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének tanulmányt készített a környezetvédelmi jogokról és a nyersanyagokkal kapcsolatos latin-amerikai konfliktusokról, és megállapították, hogy a környezeti konfliktusok több mint 40%-a az ásványok kitermelésével kapcsolatos.

A Lengyel Gazdasági Intézetnek ebben a témában tavaly júliusban nyilvánosságra hozott elemzése szerint Dél-Amerika a világ nióbiumkészletének 94,1%-ával, lítium 56,7%-ával, réz 36,3%-ával, a természetes grafit 27,5%-ával és fluorit 24,3%-ával rendelkezik. A legfontosabb termelők: Brazília, Chile, Peru és Mexikó. Brazília a világ legnagyobb nióbiumtermelője, a világ nióbiumtermelésének 91,8%-át adja. Latin-Amerikában a lítiumtermelésben vezető szerepet tölt be Chile, amely a világ bizonyított készleteinek 10%-át birtokolja, és a világtermelés 24%-áért felelős. A régióban jelentős mennyiségű bauxit (a globális készletek 10%-a), antimon, mangán, nikkel és ritkaföldfémek is találhatók. A lengyel agytröszt számításai szerint csak 2022 és 2023 között Argentínában, Brazíliában, Chilében és Peruban a tervezett és aktív bányászati ​​beruházások együttes összértéke 178 milliárd dollár volt. Ugyanakkor ők is felhívják a figyelmet ara, hogy

a régió politikai és gazdasági instabilitása továbbra is kihívást jelent a bányászat növelésére irányuló tervek számára.

A világ dokumentált környezeti konfliktusainak 28%-a itt történt, ezek a konfliktusok a helyi közösségekkel alakultak ki. A viták oka a környezeti hatástanulmány hiánya, a végrehajtással kapcsolatos szabályozási hiányosságok és a helyi közösségek bizalmatlansága a külföldi kormányok és cégek iránt. Ennek eredményeként ezek a közösségek gyakran bojkottálják a nyilvános konzultációkat, így a bányák leállítják vagy befejezik működésüket.

Az Európai Unió függése az oroszországi energia-nyersanyagoktól hibának bizonyult. Az EU és tagállamai előtt álló mai kihívások, beleértve a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos fellépéseket is, az új konfliktusok, a politikai és gazdasági feszültségek, a válságok és az erőforrásokért folyó intenzív verseny nagyságából fakadnak. Ezért a kritikus nyersanyagok esetében az Európai Unió stratégiai célja a stabilitás és az ellátás biztonsága, a források diverzifikációja és a kockázatkezelés szempontjából értelmezett biztonság – mutatott rá Bartosz Michalski, a Lengyel Gazdasági Intézet globális vezető tanácsadója.

Ez a cikk az Európai Adatújságírók Hálózatán (EDJNET) belüli együttműködés részeként készült. Az EDJNET független médiaszervezetek csoportja, amely európai témákról adatközpontú tudósításokat készít. A cikk a CC BY-SA 4.0 licenc alatt jelent meg.

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360 előfizetést!