Palacsintasütővel az ördög és a halál ellen – 100 évvel ezelőtt született Kemény Henrik

A nagypapa, Korngut Salamon 1857-ben született Galíciában. Az 1870-es években fiatalemberként érkezett a kiegyezés utáni konjunktúra éveit élő Magyarországra. Várpalotán telepedett le, a fia, Korngut Henrik is ott született 1888-ban. Később fölkerült Budapestre. Cipész volt. Foltozó suszterként kereste a kenyerét, de lábbelit is készített, és azokkal járta a vásárokat. Unokája így mesél róla: „A vásárokon pedig különösen megtetszettek neki a mutatványosok, az itáliai bábosok és a vásári cirkusz…/…/ Ahogy összebarátkozott a cirkuszosokkal, maga is elkezdett bűvészkedni, bohócszámokat gyakorolt be. A csizmadiaság mellett már ez is portéka lett nála. Sőt, mivel lovas kocsin rótta az országutakat, lovait betanította az alapkunsztokra, körbeügetésre, ugrásokra. A vége az lett, hogy épített magának egy sátrat, s maga is cirkuszdirektorként rótta az országot. Aztán gyakran szembesülnie kellett, hogy ez mivel is jár. Ha valamiért kiesik egy szám az előadásból. Mivel roppant bosszantotta, jött az ötlet, s elkezdett óriás marionetteket készíteni. Kötéltáncost, golyótáncost, erőművészt, s ezekkel maga lépett porondra, mikor milyen artista hiányzott éppen. Aztán rájött! Hoppá! A bábok nem kérnek kenyeret… nem kell nekik gázsit fizetni, nem lesznek betegek. Bármikor le lehet akasztani őket a horogról… Elkészítésük nem okozott gondot, hiszen az egykori csizmadia, mint a bőröket is, ugyanolyan jól faragta a faanyagot. A nagymama pedig szép cirkuszi ruhákat varrt nekik. /…/ A produkció annyira sikeres volt, hogy Korngut Salamon teljesen átállt a bábozásra, s már 1897-ben kért és kapott belügyminisztériumi engedélyt ‘dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások’ megtartására. Külbudán állandó színházat is épített.” (Kapu, 2011/8.)

Nem biztos, hogy a nagypapa valóban felhagyott a cipészséggel, mert a Budapesti Czím- és Lakásjegyzékekben 1903 és 1909 között a cipészek között szerepel először Madách utcai, aztán újpesti címmel.  A Fővárosi Közlöny szerint pedig 1907-ben már a népligeti mutatványos telepen bérelt parcellát, tehát nem vagy  nem csak Budán működött.

Kemény Henrik bábjaival

Kolibri Színház

Vitéz Lászlóval, a palacsintasütő fegyvernemének bajnokával a nagyapa szórakoztatta először a a közönség apraját és nagyját.

A figuráról ezt írja Molnár Gál Péter: „a cseh Kasparek, a bajor Hanswurst nyomán alakult ki a német Pickelhäring, az angol Punch, a francia Jean Potage és a Paprika Jancsi rokonaként. Cseh-morva vándormutatványosok honosították meg alakját az ország északi részén a XVII. században. Parasztlázadások, jobbágyfelkelések, vallásháborúk és függetlenségi harcok mesebeli kárpótlása a mindig győztes Vitéz László. Erőteljes népi hős, aki vakmerően és játékos kedvességgel testesíti meg a paraszti tömegek vágyát. Fáradhatatlanul küzd rémisztő erejű hatalmak ellen. Igazságot oszt akkor is, amikor az igazság elérhetetlen távolságokba tűnik el. /…/ A vándorkomédiás nehezen ellenőrizhető./…/ Nehéz is rajtakapni, hiszen nincsen írott szövegkönyve, amit engedélyeztetés végett benyújthatna a helytartó tanácshoz, csendőrséghez, rendőrséghez. Szövege, dalai, mondatai többnyire rögtönzöttek. /…/ Vitéz László vásári agyabugyálásaiból, palacsintasütővel való ördögpüföléseiből született meg Fazekas Mihály Lúdas Matyija./…/ Vitéz Lászlót a hatóságok… a Bach-korszakban betiltották. Elnémították 1920-ban is, a fehérterror idején és később pedagógiai megfontolásokból tanácsolták le a paraván tetejéről. Huszárból és udvari bolondból alakult ki a bábu jelmeze és maszkja: mindmáig magán viseli mindkét fő vonásának e két jellemzőjét — a bátorságot és a vidámságot. Vakmerően lovagias és kiéhezetten falánk, valóságfelettien nagy étvágyú. Agyafúrt és együgyű.” (Kritika, 1972/10.) Tegyük hozzá, a Halál is legyőzetik a palacsintasütő által.

A magyar huszár a Habsburgok háborúiban, a labancok szolgálatában vívta ki a nemzetközi elismerést a 17-18. században. Így lett belőlük ellenálló magyar népi hős. Vitéz Lászlónak azért kellett mindig vörösbe öltöznie, hogy eléggé huszáros legyen a kinézete.

Kemény Henrik hatéves volt, amikor meghalt a nagyapja, aki már jóval korábban felhagyott a bábozással. Az unokája nem láthatta őt Vitéz László bábjával a kezén. Annál inkább az apját.

Az 1888-ban született Korngut Henrik 1911-ben kivándorolt Amerikába.

A Metro-Goldwyn-Mayer stúdióiban kapott munkát. Szövegeket írt, grafikákat készített, szcenikusként dolgozott. Megállt lábán, volt jövője. Hajójegyet küldött a szüleinek, hogy menjenek utána. Nem mentek. Apja írt neki, hogy a hajójegyet „elvesztette”, nem kell neki Amerika. Hívta haza a fiát azzal, hogy átadja neki a színházat.

A fiú hazajött, s ha már Magyarországhoz kötötte az életét, Keményre magyarosította a nevét. Apjával együtt megnyitotta az átalakított, nagyotmondó névvel hirdetett Columbia Magyar Mechanikai Színházat, amely rövid idő alatt csődbe ment.

Kitört a világháború, id. Kemény Henriket kivitték a frontra. Fogságba esett, a szülei pedig tönkrementek.

A háború és a forradalmak után a hűvösvölgyi nagyréten nyitották meg a bábszínházukat, de ez csak vasárnaponként működött, mert Hűvösvölgyben csak a szabadnapon volt közönség, ha az időjárás is úgy akarta. Ebből persze nem lehetett megélni, id. Kemény Henrik a Filmgyár irodáján dolgozott tisztviselőként. Még akkor is, amikor a Népligetben folyamatosan játszottak. Reggel elment a munkahelyére, délután játszott a színházban, éjszaka faragta, javította a bábokat, az eszközöket, aztán aludt, amennyit tudott. 

Ekkor már nős ember volt. 1925-ben megszületett Henrik fia, 1926-ban másik fia, Mátyás, tíz évvel később a lánya, Katalin.