A nagy cégeknél jönnek a „zöld főnökök” – de vajon mit csinálnak?

A fenntarthatósági vezetők (chief sustainability officer – CSO) alkalmazása az utóbbi 3-4 évben vált szinte kötelezővé. A jól csengő elnevezés ellenére a CSO-k jó része nem tartozik a vállalatvezetés legfelső szintjéhez, így általában viszonylag mérsékelt a befolyásuk. Emiatt sok helyen szakadék alakult ki a fenntarthatósági vezetőkkel kapcsolatos belső és külső várakozások, valamint a valóság között – derül ki egy több mint hatvan országban 1640 vállalatot megvizsgáló PwC-tanulmányból.

CSO light

A tanácsadó cég szerint kétfajta CSO-státus különböztethető meg: a valós hatással működő fenntarthatósági vezető, illetve a „CSO light”, aki csak mérsékelten képes befolyásolni az adott cég tevékenységét. A vizsgált vállalatok felénél tevékenykedik „igazi” fenntarthatósági vezető, ezekben az esetekben a tisztséget a vezérigazgató tölti be vagy egy olyan személy, aki a felső vezetés tagja, és közvetlenül a cégvezetőnek tartozik beszámolási kötelezettséggel.

A többi – light – CSO alacsonyabb rangú menedzser, aki nem feltétlenül az igazgatóságnak számol be tevékenységéről, s a hatásköre viszonylag korlátozott. Érdekes a nemek közötti arány is: a „valódi” fenntarthatósági vezetők 44 százaléka nő, míg a korlátozott befolyással rendelkezők között ez az arány 72 százalékos. A vállalatok kétharmadánál a cégkultúrát jól ismerő belső munkatársat neveztek ki CSO-nak, s az is jellemző, hogy a fenntarthatósági vezetők nem egyedül dolgoznak, munkájukat egy olyan fenntarthatósági tanács segíti, amely független az igazgatóságtól, illetve a felügyelőbizottságtól.