Horvát jegybankelnök a HVG-nek: A gazdasági csodánkban jelentős szerepe volt annak, hogy eurót használunk

Amikor Horvátországot 2013-ban felvették az EU-ba, ön a Horvát Nemzeti Bank elnökeként azt nyilatkozta: amilyen gyorsan csak lehet, szeretné a kunát euróra lecserélni. Miért sürgette a szuverenitás feladását?

Egy kis, nyitott gazdaságban nem létezik szuverenitás, alkalmazkodnunk kell a nagyok – az EKB és az amerikai Fed – monetáris politikájához. Az euró átvételének fő előnye, hogy megszűnt az árfolyamkockázat.

A csatlakozás másik, talán még fontosabb oka az volt, hogy a horvát gazdaságot mély euroizáció jellemezte. A vállalkozások, a háztartások, de még a kormány is nagyon sok betétet euróban tartottak, euró- vagy euróhoz indexált hiteleket vettek fel, a belépéssel tehát megszűnt az árfolyamkockázat.

Az erős euroizáció annak a következménye volt, hogy a késői Jugoszláviában és Horvátország első éveiben is súlyos inflációt éltek át?

Valóban, Jugoszláviában a betéteket nyugatnémet márkában tartották, hogy elkerüljék a hazai valuta gyakori leértékelésével járó veszteséget. Majd 1991 után az árfolyamveszteséget a bankok igyekeztek fedezni, ezért a hiteleket a márkához indexálták, aztán pedig az euróhoz kötötték.

Az euróövezeti csatlakozás előtt a horvát jegybanknak gyakran kellett védenie a kuna árfolyamát?

Komoly devizatartalékra volt szükség, hogy stabilan tartsuk a kuna árfolyamát, amely szűk sávban ingadozott az euróhoz mérve. Nem mondanám, hogy sok devizát kellett erre költenünk, de időről időre interveniáltunk, beavatkoztunk a piaci folyamatokba. A 2008-as pénzügyi válság idején különösen nagy nyomás nehezedett a kunára, és ez volt a helyzet a Covid-válság kezdetén, 2020 elején is.

Kaptak segítséget az Európai Központi Banktól?

Az EKB felkínálta a devizacsere lehetőségét, a swapot, vagyis kunáért eurót adott. A swapmegállapodást a Covid-válság kezdetén kötöttük meg, amikor már csak hónapok választottak el minket attól, hogy csatlakozzunk az ERM II-höz, az euró előszobájaként ismert árfolyam-mechanizmushoz. A swap segített, hogy elhárítsuk a devizaspekulációt, és stabilizáljuk az árfolyamot.

Az MNB-nek a swap lehetőségét sem a 2008-as válság, sem a Covid idején nem kínálta fel az EKB, csupán a nehézkesebb repót, vagyis euróalapú értékpapírokat kért az euróhitelek fedezeteként. Igaz, a kritikus időszakban az is segítség volt. Horvátország 2020-ban, éppen a Covid idején csatlakozott az ERM II-höz. Nem gondoltak a halasztásra?