Az én hetem Péterfy Gergellyel: Hogyan csapjuk agyon a kentaurt?
8 perc
2025.03.02. 16:30
A kentaurok azért tudták ideiglenesen elfoglalni az emberek világát, mert az emberek nem hitték el, hogy a kentaurok a valóságban is léteznek – így reflektál Péterfy Gergely a hét legfontosabb világpolitikai eseményére. Az írót Az én hetem című sorozatunkban kértük fel arra, írja le, hogyan élte meg az elmúlt napokat. Ehhez most a következő szavakból meríthetett ihletet:
Nápolyi hónapunk utolsó, és egyben legemlékezetesebb eseménye a látogatás a Jemakában. A Tangenzialén megyünk a Capodimontéra: a tufába vágott úton, félig a sziklának támaszkodó fekete üvegportál már sejtet valamit – ami egyelőre tényleg csak sejtés. A designnak bukaresti diszkóhangulata van, a kilencvenes években készülhetett el, de azóta kiszívta a nap és leharcolták a bulizó tömegek. Az üvegfal mögött ül a főnöknő a pénztárgéppel és egy hatalmas füzettel, amelyben az előjegyzéseket ellenőrzi. Mondjuk, hogy Tano barátai vagyunk, keresgél, aztán felcsillan a szeme.
Előkerül Carmine, Tano egykori iskolatársa, pöttöm, horgas orrú emberke barna szerkóban, aranykeretes napszemüveggel és arany Rolexszel. Bemutatkozunk, megköszönjük a lehetőséget, ejtünk néhány jó szót Tanóról. Egy hosszú asztal mellett már javában születésnapozik egy család, tündérruhába öltözött gyerekek rohangálnak.
Előkerül egy feltöltött szájú picérlány, és Gercoékat keresi. Több asztalhoz is odafordul és kérdi, kik itt a Grecoék? Mondom, mi ungherésék vagyunk, aztán leesik a tantusz: a Greco az Greg, én ugye itt így hívatom magam, Tano is így szólít, mert ezt még úgy-ahogy meg tudják jegyezni az olaszok (a Dzserdzselinek ejtett Gergely ugye agyrém), és ebből lett a Jemakások fülében a nápolyi környezethez tökéletesen illeszkedő Greco.
Ferrante hősei vagyunk a névtáblánk szerint, nem is lehull, hanem csörömpölve zuhan le a nevemről az összes ékezet. Népetimológiai adókedvezmény-paradicsom, diakritikai szuverenitáska.
Békeharc: Három éve tart az orosz-ukrán háború, és hiába egyre megviseltebbek a felek, nincs jele annak, hogy egyhamar letennék a fegyvert. Bár Donald Trump amerikai elnök azt ígérte, pillanatok alatt békét teremt, úgy tűnik, hogy a megállapodás inkább Moszkva szája íze szerint alakul.
Melegház: A kormány komolyan gondolja, hogy betiltja a Pride-felvonulást, miután Orbán Viktor ezt is belengette az évértékelőjén. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter felsorakozott az ötlet mellett, azt mondta, lehet felvonulás a melegbüszkeség napján, csak nem az Andrássy úton, hanem zárt térben. A kormány szokás szerint a gyerekek védelmére hivatkozik, a valós szándék azonban a maradék radikális szavazótábor megtartása, a közvélemény megosztása, valamint az lehet, hogy az ellenzéket – ha az hajlik rá – a „deviancia” védelmezőjeként állítsa be.
Rogántalantás: Kormányátalakításba kezdett Orbán Viktor: egy tollvonással meggyengítette Rogán Antal hatalmát, Gulyás Gergellyel együtt 14-ből 11 állami vállalat felügyeletét vesztették el. Az átszervezést nem csak a választási felkészülés indokolhatja: így bizonyíthatják, hogy csökken a korrupciós kockázat a szankciós listára került propagandaminiszter körül. Nagy Márton és Lantos Csaba miniszterek pozíciói erősödnek, továbbá kineveztek több új kormánybiztost is, köztük a nagy visszatérő Palkovics Lászlót.
Szuverenitáska: Szuverenitásvédelem a tengeren túl is! A héten „magyar jogalanyoknak kifizetett politikai korrupciós források feltárásáért felelős kormánybiztosnak” nevezték ki László András fideszes EP-képviselőt. Az lesz a feladata, hogy kiderítse, ki kapott pénzt a Trumpék által felszámolt amerikai USAID szervezettől. A pótcselekvésnek tűnő kinevezés lényege a poltikai üzenet: kivizsgálják „a külföldi zsoldban álló” magyarok kormánybuktatási kísérletét, hogy senki ne érezze magát biztonságban, akire a gyanú árnyéka vetül.
A hatalmas belső tér két részre van osztva, mi a kisebb, első traktusban kapunk helyet, a nagy tömeg a hátsó teremben ígérkezik – egyelőre félház van. Most már értjük, miért mondta Gyöngyi, hogy kettő előtt nem érdemes érkezni.
Ahogy megjön az előétel – jó nagy kupac rántott cucc, mozzarella, tengergyümölcsei és miegymás – lassan elkezdenek érkezni a tömegek, feltöltött szájú nők és tetovált csávók, mindenki csillogóban, strasszosban, rikítóban, igazi népművészeti parádé. Felváltva hol Éva, hol én megyünk be fényképezni a nagyterembe, és ahogy egyre érkeznek a fogások, a tömeg és a hangulat is egyre nő.
Ehhez szabják a világítást is, először csak semleges fényt vetnek a lámpák, aztán egyre lilásabb és narancsszínűbbek lesznek a fények, egyre forróbb és izzadtabb a levegő a fekete ablakok mögött, mint egy földalatti melegházban.
Aztán elkezdődik a tombola. Az egész produkció szertartásszerű. Két papnő celebrál, egy Fortuna, avagy Perszephoné, aki a kezében tartott kis hosszú nyakú edényben rázza csörömpölve a számokat, mintha egy koponyában rázná a csontlapocskákat, újra és újra fercsördül a csodacsörgő – és egy androgün Kübelé- és Dionüszosz-pap avagy dagadt Hermafroditosz, hosszú virágos ruhában, a hajában piros virággal, aki obszcén vicceket mesél, ölelgeti a férfiakat és időnként dalra fakad – playbackről.
Közben egymásnak adják a szót, dübörgő napoletanót tolnak, egy szót sem értek, a zenéjéből próbálom kikövetkeztetni a tartalmat. Húzzák a számokat, a közönség néha felhördül, néha elszomorodik, aztán a papnő viccén dől a röhögéstől. Minden a szerencse és a pénz körül forog, csodavárás és szex, blaszfémia és mágia, voodoo és tőzsde. Greenaway és Fellini keveréke.
Sokan észreveszik, hogy fotózok, vonaglanak és pózolnak a kamerának, még maga a Dionüszosz-papnő is megkérdezi, hogy fotós vagyok-e, de épp akkor jár arra Carmine és bemutat minket, mondja, hogy a barátja vagyok, Signore Greco, a magyar író. Csodálatos átlényegülésen esem át Perszephoné-Dionüszosz templomában. Legott szelfizünk is a papnővel, az arcomhoz nyomja izzadt arcát és belecsücsörít a kamerába. Csak a képet nézve tűnik fel, hogy mennyire (és ez is khtonikus és orfikus dolog), de mennyire bandzsa.
A szöveg második része elméleti és gyakorlati orbántalanítási és rogántalanítási tanácsokat tartalmaz, de még mindig rajta marad a mítoszokon.
A világgal kapcsolatban két dolgot tehet az ember: csodálkozva figyeli (mint az etológus az álaltvilágot) vagy meg akarja változtatni (mint a tanár a diákokat). Az ornitológus nem lép közbe, ha a héja elkapja a galambot, de a pedagógus közbelép, ha a hetedikes leveri a másodikost.