Szondy Máté: Megszólalhat-e egy pszichológus a Pride-ról, és adhat-e diagnózist egy politikus mentális állapotáról?

Ennek a cikknek az első változatát akkor kezdtem el írni, amikor a magyar kormány a „gyermekek védelmére” hivatkozva elhatározta, hogy betiltja a Pride-ot. Szomorú és bosszantó, hogy 2025-ben arról kell írnom, hogy egy utcai rendezvény látványa (sőt – alig merem leírni – esetleg az azon való részvétel) nem változtatja meg a gyermekek nemi identitását, nemi orientációját és nem akadályozza a testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket.

Dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológus

Reviczky Zsolt

Mivel ennek belátásához még BA szintű pszichológiai ismeretekkel sem kell rendelkeznünk, elég a valódi józan ész, nem is erről szeretnék írni a továbbiakban – inkább azt a kérdést járom körbe, hogy a pszichológusoknak van-e joga megszólalni közéleti kérdésekkel kapcsolatban.

Felmerül a narcisztikus személyiségzavar

Ezzel kapcsolatban általában két reakciót látunk. Vannak kollégák, akik a pszichológusi semlegesség elvét szem előtt tartva tartózkodnak a véleménynyilvánítás mindenfajta formájától. A másik végleten pedig azok a kollégák állnak, akik nemcsak hogy megszólalnak, de konkrét „diagnózist” is közölnek egy-egy politikusról, vagy közéleti szereplőről, legyen szó Donald Trumpról, Orbán Viktorról vagy Magyar Péterről. Igaz – a jogi következményektől való félelem miatt – ilyenkor általában csak ráutaló módon fogalmaznak (például „felmerül a narcisztikus személyiségzavar”), de ez a lényegen nem változtat. Vizsgáljuk meg most ezt a két működésmódot.