Ezek nem AI-fotók, tényleg ilyen volt Budapesten a Pride
A képek őrültek, de a tanulság súlyos: visszafelé is folyhat az idő, és találhatjuk még magunkat a sötét múltban, ha nem figyelünk. Földes András írása egy régi felvonulásról.
A cikkben látható, vidám képek Budapesten, a Pride-on készültek. Bár a környezet felismerhető, a nézőt megzavarhatja, hogy hiányoznak az esemény kötelező elemei: a kordonok, a rendőrök, és az ellentüntetők. A felvonulók pedig leginkább nem politikai témájú transzparenseket lengetnek, hanem tollboát. A menet ráadásul nincs hermetikusan elzárva a város többi részétől, a járókelők az utca széléről figyelhetik a vonulókat, sőt, aki akar, beállhat ugrálni a vidám zenére.
Annál is inkább, mert az eseményből hiányzik a komolykodás. A fotókon nyugat-európai értelemben vett, felszabadult Pride-ot figyelhetünk meg, ami arról szól, hogy a különböző nemi irányultságú emberek egy nyári napon, zenére buliznak egyet, az elfogadás jegyében.

Akinek van kedve, velük tart, a többiek pedig a kávézók teraszáról integetnek, vagy lemennek a telekre, vagy teszik, amit egy napos hétvégén szokás. Nem téma, ki mivel tölti az idejét.
Érthető lenne a megfejtés, de nem. Ezek nem mesterséges intelligencia által generált fotók. Ez a közelmúlt.
Még 2002-ben, fiatal újságíróként küldtek ki tudósítani egy vasárnapi eseményre. Nem volt tétje az egésznek, a felvonulás egy könnyed, hétvégi riport témája volt, nem politikai súlyú esemény. Egy kezdetleges digitális kamerával készítettem az itt látható, mára szürreális fotókat.

A magyarokat láthatóan nem zaklatta fel, hogy az LMBTQ-mozgalom tagjai (akiket akkor még szimplán melegeknek hívtak) felvonulnak. Miért is ne vonuljanak? Volt akkoriban bringás felvonulás, technoparádé, Föld napja menet. Akit nem érdekelt az adott téma, nem ment ki.
Ezek a képek mára már nem bulifotók, hanem bizonyítékok. Bizonyítják, hogy mire képes a propaganda.