Nem minden bitcoin, ami fénylik

A csúcsokat döntő arany felértékelődésén persze senki nem lepődik meg, aki nem egy kő alatt élt az elmúlt két hónapban. Sok szót ezért nem is pazarolnék az arany menetelésének lehetséges okaira, hiszen minden növekszik és erősödik, aminek ehhez növekednie és erősödnie kell: tehát a káosz a nemzetközi politikában, a recessziós kockázatok, az általános bizonytalanság és félelem – egyszóval az arany ára felől nézve minden a legnagyobb rendben.

Az biztos, hogy amikor Alsó- és Felső-Egyiptom egyesült valamikor időszámításunk előtt 3000-ben, akkor az aranynak már kitüntetett szimbolikus és kincsképző szerepe volt. Az ára, az értéke felől nézve azóta sem nagyon volt probléma ezzel a fémmel. A felülről korlátos kínálata mellett kialakult körülötte egy olyan legenda, amely szerint amikor mindennel baj van, az arannyal akkor sincs, sőt, az aranynak akkor jó igazán. Ez persze tényszerűen nem igaz, de elég gyakran igaz ahhoz, hogy a legenda fenntartsa önmagát, és az egyszeri befektetőt se hagyja nyugodni a dolog.

Ezekben a kissé elsötétülő hónapokban mindenesetre pont úgy működik, ahogyan kell neki, azaz negatívan korrelál a megreccsenő főbb befektetési eszközök ármozgásaival: akkor emelkedik új csúcsra, amikor azokban minimum masszív korrekció van.