„Gyönyöröm négyötödét tette ki mindig, amit a másiknak szereztem” – 300 éve született Casanova, aki nem is volt akkora nőcsábász
15 perc
2025.04.02. 17:30
A háromszáz évvel ezelőtt, 1725. április 2-án született hírhedt szélhámos és nőcsábász a legkitűnőbb krónikása volt a hanyatlás és felemelkedés, a felvilágosodás és a szétzüllés századának. Minden idők egyik legnépszerűbb emlékirata lódításaival együtt is a leghitelesebb és legérzékletesebb leírása az akkori Európa udvarainak, szalonjainak, erkölcseinek. A nagy uralkodók, vezető politikusok környezetétől a legnyomorúságosabb rabságig, a mérgező pénzbőségtől a vészes pénzszűkéig a legeltérőbb színhelyeket, a legszélsőségesebb élethelyzeteket tárják fel ennek a sokféle tehetséggel megáldott, nagy tudású írónak, költőnek, tudósnak, szélhámosnak és besúgónak a művei. A szexuális élete viszont nem is volt olyan kirívóan intenzív, mint ahogy az a köztudatban él.
Az anyja fája volt inkább, amelytől elsőszülöttje, Giacomo nem esett messze. Gianetta Farusi volt ő, egy velencei suszter lánya, ünnepelt színésznő, Európát Londontól Szentpétervárig bekalandozó tündöklő színházi csillag, akiről Carlo Goldoni is elismeréssel írt az életrajzában.
Színész, táncos volt az apa is, Gaetano Casanova, ha ugyan valóban ő volt az. Rebesgették, hogy igazából az egyik legtekintélyesebb velencei patrícius család sarja, Michele Grimani volt az igazi apa. Éppen akkor is a Grimani család adta a dózsét, amikor a fiatal Casanova először próbálta meghódítani Velencét.
Giacomo nyolcéves volt, amikor az apja meghalt. Anyja akkor is a világot járta. Varsóból, Drezdából intézte gyerekei dolgait. Giacomót kiskorától a nagymamája nevelte. Kilencéves korában nem éppen szent életű édesanyja elküldeti őt Padovába, hogy egy fiatal pap tanítsa és felkészítse a papi pályára.
Már akkor is kitűnt szellemi képességeivel. Tizenegy éves korában anyja egész úri társaságát elvarázsolta, amikor latinul feltett kérdésekre szép latin válaszverset rögtönzött pentameterekben.
Tanárának, a fiatal papnak egy még fiatalabb húga is volt, és a két kiskamasz nem éppen papnak való tudományba vezette be egymást. Giacomo azért a paptól is sokat tanult. Kitűnő latinista lett, és amikor 15 éves korában visszatért szülőhelyére, a velencei pátriárka már feladhatta rá a négy alsóbb papi rendet.
Első prédikációjával szép sikert aratott, de második már botrányba fulladt, mert az ifjú papnövendék részegen leesett a szószékről.
Visszament Padovába, ahol 17 évesen felavatták őt az egyházi jog doktorának.
Doktorként tért vissza Velencébe, ahol anyja révén bekerült az előkelő társaság erkölcsi fertőjébe. Velence prominens gavallérjai, kéjencei számos társasági és szexuális kapcsolathoz segítették hozzá. Ekkor ismerkedik meg egy fiatal komédiás lánnyal, Imer Teresával, aki már azon nők közé tartozik, akik fontos részei voltak az életének.
Fenyő Miksa, aki az egyik legjobb leírást és elemzést adta magyar nyelven Casanova életéről 1912-ben a Nyugatban, ezt írja Casanova szerelmi életének hátteréről: „…a tizennyolcadik század derekán, úgyszólván a kurtizánvilág adta meg Velence társadalmi életének színét. A kéjnők céhe… a köztársaságnak nélkülözhetetlen oszlopa volt, mert rendesen csak a patricius családok fiatalabb tagjai nősültek, tekintettel házuk fényére, az idősebbek agglegények maradtak. A köztársaság az idegen nagykövetek szándékait gyakran a kurtizánok útján tudta meg. Sőt amikor egy későbbi időben a köztársaság elhatározta, hogy száműzi őket Velencéből (valamint a szerencsejátékokat): a családi élet, az apácakolostorok olyan veszélyeknek voltak kitéve, hogy nemcsak hogy kénytelenek voltak őket visszahívni…, hanem állami támogatást is kaptak.” Velencében tehát a családbarát politika a prostitúcióra épült.
Történettudományi szakirány alakult ki Casanova életének kutatására, óriási terjedelmű életműve szembesítésére a dokumentálható tényekkel. Ennek művelői, a casanovisták kiszámolták, hogy a bővérű kalandor írásai alapján 122 nővel létesíthetett szexuális kapcsolatot. Ez viszont nem kiemelkedően sok. Szexuálisan aktív életének egy-egy évére két-három nő jutott, persze nem egyenletesen. Ehhez nem volt szükség kivételesen nagy hódító erőre, hiszen partnerei jelentős részét megfizette. Ezt bárki megtehette, ha volt elég pénze. Számos tehetős kortársának állt módjában élete során annyi vagy több nő kegyeit élvezni, mint Casanovának. Neki ráadásul olyan kapcsolatai is akadtak, amelyekben ő volt az anyagilag kedvezményezett fél.
Casanova inkább csak annyiban különbözött a kortársaitól, hogy őt az anyagi vonatkozásoktól függetlenül is szerette partnerei nagy része, és értékelte gyönyöradó képességét, hiszen Casanova meghaladta korát azzal, hogy partnerei élvezetét nem sorolta a sajátja mögé, legalábbis emlékiratai szerint: „.az a gyönyör, amit szemmel láthatólag a másiknak szereztem, saját gyönyöröm négyötödét tette ki mindig is. Az öregségtől alighanem ezért irtózik a természet: mert bár maga képes gyönyörhöz jutni, de mást gyönyörhöz juttatni soha.”
Casanova ekkor még nem mondott le a papi pályáról. Édesanyja Varsóban megállapodik egy szerzetessel, hogy kijárja neki a martoranói püspöki széket Calabriában, ő meg cserébe magához veszi Giacomót, és egyengeti az útját a magasabb papi méltóságok felé.
Megjegyzendő, hogy a szerény származás, az apa korai halála, az anya távoli kalandozásai ellenére a Casanova fiúk neveltetésére nagy gondot fordítottak. Giacomo két fivére is festő lett. Giambattista kiváló képszakértő hírében állt és a festészeti akadémiát igazgatta Drezdában. Francesco pedig még híresebb csatafestő lett. Volt idő, amikor Bécsben Francesco Casanova, Kaunitz gróf protezséje volt a híresebb, Giacomót pedig elsősorban az ő testvéreként tartották számon. Amikor a magyar nyelvű sajtóban, az első magyar nyelvű lapban, a Magyar Hírmondóban először írják le Casanova nevét, akkor bizony nem Giacomóra, hanem Francescóra, a „Bétsben múlató Casanova hires Képíróra” gondoltak.
Az ifjú Giacomo anyja utasításai szerint meg is próbálkozik azzal, hogy papi szemináriumon készüljön lelkészi hivatásra, de nem bírja a szeminárium fegyelmét, és elég jelentős kihágásokat követett el ahhoz, hogy bezárják őt a Szent Andrea erődbe.
Martorano távoli, unalmas porfészek. Casanova nem bírja ott sokáig. Lemond a papi hivatásról, megy Rómába.
Ott remek állást kap. A spanyol király ügyvivője veszi magához titkárnak, és jó kapcsolatba kerül XIV. Benedek pápával is, aki nagy tudományú és a korához képest felvilágosult vezetője volt az egyházának. Fontosnak tartotta hívei földi jólétét, boldogságát is, és mindemellett igen jókedélyű, jó humorú ember volt. Casanova is a szórakoztató történeteivel kedveltette meg magát a pápával. Még tiltott könyvek olvasására is engedélyt kapott. Róma ekkori társadalmi életének legplasztikusabb bemutatását is Casanovának köszönhetjük. Stendhal is rá hagyatkozott.
Amikor az ifjúnak Rómából szerelmi ügyek miatt távoznia kellett, Velencébe utazott, katonának állt, és a velencei követ kíséretében eljutott Konstantinápolyba, ahol egy pasává változott egykori Habsburg hadvezér bevezette őt az előkelő törökök társaságába, ahol az érzéki örömök keleti változataival gyarapíthatta élettapasztalatait.
Amikor visszatér a korfui garnizonba, tiszttársak feleségei és leányai fölött diadalmaskodik.