160 évvel ezelőtt, 1865. április 16-án megjelent a Kemény Zsigmond által szerkesztett Pesti Naplóban egy névtelen szöveg, amelynek szerzője – mint azt szinte mindenki tudta – Deák Ferenc volt. A haza bölcse, a magyar szabadelvű ellenzék vezére fejtette ki érveit benne Ausztria és Magyarország 1526 utáni, több mint 300 évet átívelő kapcsolat hullámzásáról és az akkori jelen követelményeiről. Az írás az 1849 óta tartó, kezdetben keményebb, a ’60-as évek elejétől valamelyest enyhülő önkényuralom légkörében született, és – azt tanultuk – közvetlenül előkészítette az 1867-es kiegyezést, azon túl pedig a magyar történelem egyik legjobb időszakát, a dualizmust (1867-1918).
A cikket két szempontból is érdemes ma újraolvasnunk. Egyrészt azért, mert ez a szöveg akkor hatalmas tekintéllyel bírt, és ha elolvassuk, nagyon sokat megtudhatunk a régi magyar politikáról. Másrészt pedig azért, mert a cikkben megjelenő szemlélet nem csak a korabeli időszak viszonyairól tár fel alapvető összefüggéseket, de önmagán túlmutatva akár a mai korra is érvényességgel bír. Mégpedig abban a tekintetben, hogy hogyan viszonyulhat egymáshoz egy nagyobb egész, és egy kisebb entitás; gondolhatunk éppen az Európai Unió és Magyarország viszonyára is.
A Húsvéti cikket olvasva, meghökkenve vehetjük észre, hogy amiről Deák ír, az nem csak a maga korának, de a mai kornak a megértésében is segítségünkre lehet.
Ez utóbbira tekintettel írásomban Deák kitételeit néhány ponton a máig vezetem, és így vonok le következtetéseket.
