Antoine Marie Jean-Baptiste Roger, vicomte de Saint-Exupéry Lyonban született. A család sok évszázadra vezette vissza nemesi vérvonalát, és Toulouse 5. században élt püspöke, szent Exuperius nevét viselte. Apja egy brókercég főnöke volt, de meghalt, amikor Antoine fia még a negyedik életévét sem töltötte be. A család ezután az elszegényedett arisztokraták státuszába csúszott le. Imádott öccse korai halála után, 17 évesen, Antoine maradt a egyetlen férfi a családban. Ő lett a családfő.
A francia haditengerészet akadémiáján tanult, de kétszer is megbukott a záróvizsgán. Azután egy ideig művészettörténetet hallgatott, de abból sem szerzett diplomát. Alkalmi munkákból élt, amíg be nem vonult.
Antoine de Saint-Exupéry gyermekkorában, nagynénjével, 1906 körül
AFP / Roger-Viollet Collection
A lovaskatonaként a vadászoknál kezdett. Strasbourgi állomáshelyén repülővezetői magánleckéket vett. Átment a légierőhöz. Katonai pilótának képezték ki. Szolgált Casablancában, majd a Párizs melletti Le Bourget-i bázison. Ott szenvedte el első balesetét a sok közül.
Menyasszonya, a később regényíróként ismertté vált Louise Lévêque de Vilmorin és főleg az ő családja ragaszkodott hozzá, hogy hagyja ott a légierőt. Otthagyta, de miután szakított a menyasszonyával, 1926-ban visszatért a repüléshez. Ebben az évben meg is jelent első repülős elbeszélése.
A nemzetközi légiposta-szolgálat úttörői közé tartozott. A Toulouse-Dakar, majd a Casablanca-Dakar vonalon vitte a postát. Sokkal rosszabbul felszerelt gépekkel repült, mint a légierő pilótái. Mondta róluk, hogy azok már nem is pilóták, hanem könyvelők. Neki kellett a legoptimálisabb légiutakat kikísérleteznie a célállomások között. Sokszor csak az ösztöneire hallgathatott. A déli futárgép, más fordításban Postajárat délről (Courrier Sud) címmel írta meg első regényét, amely 1929-ben jelent meg.
Egy repülőtér főnöke lett a Szaharában, Marokkó spanyol zónájában. Neki kellett a balesetet szenvedett és szaharai törzsek által foglyul ejtett pilóták kiváltásáról tárgyalnia. Ez meglehetősen veszélyes feladat volt. Ennek is dícséretesen megfelelt. Ezért kapta az első Becsületrendjét a francia kormánytól 1930-ban.
Antoine de Saint-Exupéry
AFP / Roger-Viollet Collection
Ekkor már Buenos Airesben élt. Az argentin légiposta-szolgálat igazgatójává nevezték ki. Új légi útvonalakat alakított ki Dél-Amerikában. Megállapodásokat kötött kormányokkal, balesetet szenvedett pilóták keresésében vett részt.
1931-ben jelent meg második regénye, az Éjszakai repülés, amellyel megalapozta írói hírnevét. Megkapta érte a Femina díjat. Ennek a regénynek a híre már Magyarországra is elért:
„Antoine de Saint-Exupéry: Vol de nuit. Az irodalmi díjak közül a Prix-Femina-t ez évben egy ismeretlen, fiatal író kapta Éji repülőjárat című regényéért, mely témájával és előadásának lírai színezetével egyaránt feltűnést keltett. André Gide, aki előszót írt a regényhez s aki nem nagyon dobálja a dicséreteket, többek között ezt írja: ‘Azt hiszem, hogy ami legjobban tetszik nekem e regényben, az annak nemessége. Jól ismerjük már az ember gyengeségét, magárahagyatottságát és csődjét, és a mai irodalom túlságosan is ügyes ennek a bizonyításában; de az egyéniség felülemelkedése, mely a megfeszített akarat következménye, erre volt szükségünk, hogy valaki nekünk megmutassa’. A regény témája: a munka és a kötelesség apoteózisa. Színhely: a levegő, az éjszaka, tele ezer veszéllyel, viharral, mert a pilóta örökké a halállal áll szemben, sohasem tudja, hogy eléri-e célját. Pedig nem hadszíntér felett repül, csak a tenger felett, éjjel, Európa postáját viszi. Hiába figyelmeztetik, hogy ne induljon útnak, mert vihart jeleznek, a kötelesség, a munka szeretete erősebb. A Cordilleriák felett ciklonba kerül s lezuhan. S amikor főnöke, Riviére megtudja, hogy Fabien pilóta elpusztult, határoznia kell, hogy a másik gép, melynek éjfélkor kell Rióba repülnie, elinduljon-e. Riviére kemény, érzéketlen ember, aki most nem tudja, hogy mit cselekedjen. Fabien szerencsétlensége megrázza, talán jobb lenne nem indítani több éjjeli repülőjáratot, de akkor megszűnne az előny a gyorsgőzössel szemben… S elindítja a gépet.” (Napkelet, 1932. január 1.)
Hiában írt több lap is a regényről, Az Éjszakai repülés csak több mint harminc évvel később jelent meg magyarul, amikor a szerző már rég nem élt.
1931-ben egy kevésbé örvendetes esemény is befolyásolta a Exupéry életét. Megnősült. A házasságot mindkét család ellenezte. Párja, Consuelo Sunsin Salvadorból származott. Egy évvel volt fiatalabb Saint-Exupérynél, de már egy férjtől elvált, egyet pedig eltemetett, mire kikötött az írónál. A kikötés talán túlzás, mert jó néhányszor szétmentek, aztán újra összejöttek, de el nem váltak. Saint-Exupéry úgy jellemezte a feleségét, mint akinek a lelke bohém, a nyelve gonosz. Egyikük sem volt monogám típus. Szorgalmasan csalták egymást, és ezt aztán egymás szemére vetették.
Ez azonban nem változtat azon, hogy Consuelo volt az író legfőbb múzsája, és az ő személyiségét tükrözi A kis hercegben a rózsa. Az a „nagyon kacér”, nagyon hiú, kényes és védtelen virág, akitől a kis herceg megszökött, és akihez vissza kell térnie: „Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás.”
Consuelo maga is író volt. Férje halála után A rózsa meséje címmel megírta és elrejtette kettőjük történetét. A kéziratot a halála után húsz évvel találták meg és az ezredfordulón adták ki.
Antoine de Saint-Exupéry feleségével, Consuelóval
AFP / Roger-Viollet Collection
1933-ban híre jött, hogy a francia író-pilóta balesetet szenvedett. A francia Riviérán leszállt a tengerre, a gépe felborult és pillanatok alatt elmerült. Exupéry kiugrott a kabinból és kiúszott a partra. (Magyarország, 1933. december 23.)
Alig két évvel később arról írtak a budapesti lapok, hogy két francia rekordrepülő, Saint-Exupéry és Prévost, akik rekordidő alatt terveztek eljutni Bengáziból Saigonba, eltűntek a sivatag fölött, és hasztalan keresik őket.
Meglettek: „A két pilóta Kairótól keletre 150 kilométernyire, Valdi Madreum közelében kényszerleszállást hajtott végre. A két pilóta csütörtökön már meg is érkezett Kairóba. A pilóták távrepülési gyorsasági rekordot akartak felállítani az indokínai útvonalon. Közben azonban a motort defektus érte, és kénytelenek voltak leszállni. Három napig bolyongtak a sivatagban, amikor bennszülöttek rájuk akadtak. Saint-Exupery drámai kalandjáról a következőket mondotta: — Vasárnap éjszaka keltünk útra Benghaziból. Hogy a tilos zónát elkerüljük, a sivatagon keresztül egyenes vonalban repültünk Kairó irányában. Az éjszaka vaksötét volt és nem vittünk magunkkal sem goniométert, sem pedig rádiókészüléket, úgyhogy nem tudtunk tájékozódni. Négyórai repülés után a földre ereszkedtem, mert azt hittem, hogy Kairó világosságát látom magam alatt. Amikor a felhők alá ereszkedtünk, váratlanul nagy hevességgel nekiütődtünk a földnek. Egyikünknek sem esett baja, de a repülőgép darabokra zúzódott. Egy sziklás fennsíkon találtuk magunkat. Elpusztult víztartályunk is, és innivalóul csupán egy liter kávénk maradt. Az első napot a terep megvizsgálásával töltöttük. Este a repülőgép roncsai alatt aludtunk. A második nap útnak indultunk kelet felé. A harmadik nap Észak-Nyugatnak fordultunk. Borzasztó szomjúság kínozott minket, és több ízben délibábok csaltak minket rossz irányba. A keresésünkre kiküldött repülőgépek elrepültek felettünk anélkül, hogy észrevettek volna minket. A negyedik nap reggelén már teljesen ki voltunk merülve. Nagy fáradtsággal tovább vonszoltuk magunkat. Délelőtt a látóhatáron néhány bokor tűnt fel, ami oázis közellétére vallott, de nem akartunk hinni érzékeinknek és azt gondoltuk, hogy most is csak a délibáb játszik velünk. Hirtelen azonban tevék tűntek fel, majd emberek. Beduinok voltak, akik nyomban felénk siettek és vízzel üdítettek minket. A beduinok karavánjához csatlakozva azután Vádi Nartrumba jutottunk el, ahonnan gépkocsin folytattuk utunkat Kairóba.” (Budapesti Hírlap, 1936. január 4.)
Az írót a szomjhaláltól megmentő beduinok nélkül nem születhetett volna meg A kis herceg, melynek alaphelyzetét, a pilóta és a kis herceg találkozásának a keretét ennek a kalandnak a mű szükségletei szerint átalakított változata adta: „Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában./…/ Alig egy hétre való ívóvizem volt.”
A kis herceg eredeti, dedikált példányából származó rajz
AFP / Philippe Lopez
A világháború elején a légi felderítőknél szolgált. Berepült az ellenséges vonalak mögé, leírta a német csapatok elhelyezkedését, aztán a jelentéseit nem használták semmire. Franciaország gyorsan elesett. Saint-Exupery Portugálián keresztül Észak-Amerikába emigrált azzal szándékkal, hogy erősítse azok sorait, akik az Egyesült Államok háborúba lépését sürgették. Levél egy túszhoz című írásában szólította meg a náci bábállamban, Vichy-Franciaországban élő honfitársait.
Egy ideig Kanadában is élt. Itt beszélték rá őt 1942-ben, hogy írjon gyerekkönyvet. 1942 októberében elkészült A kis herceg, amelyet 1943-ban az Egyesült Állmokban adtak ki franciául és angolul.
1943 áprilisában egy amerikai konvojjal Algírba megy, hogy a Szabad Francia Légierő kötelékében harcoljon a Földközi-tenger térségében. A katonai pilótáknál 35 év volt a korhatár. Az író már 43 éves volt. A sok baleset miatt állandó fájdalmak gyötörték, még a pilótaruhát sem tudta egyedül felvenni. Nem tudta balra fordítani a fejét. De addig-addig kérvényezett és könyörgött, míg végül Eisenhower tábornok, a későbbi amerikai elnök engedélyezte, hogy részt vegyen a harcokban.
Vichy-Franciaországban és az ország közvetlen náci megszállás alatt lévő részein Saint-Exuperyt zsidóbérenc hazaárulóként gyalázták, és a műveit betiltották. A kis herceget és A hadirepülő című kisregényt hamis borítóval, csempészáruként terjesztették. Ugyanakkor a Szabad Francia Hadsereg uralma alatt álló területeken, az észak-afrikai francia gyarmatokon is betiltották a műveit, mert Charles De Gaulle tábornok és az író kölcsönösen utálták egymást. A tábornok arra gyanakodott, hogy az író titokban a németeket támogatja, Saint-Exupery pedig Franciaország háború utáni diktátorát látta De Gaulle-ban. Valószínűleg egyedülálló eset, hogy egy írót egyidejűleg a háborús frontvonal mindkét oldalán indexre tegyenek.
Eközben Magyarországon egyetlen rossz szót nem írtak róla. A hadirepülő című regényét hosszan és lelkesen méltatta Szabó Zoltán „Az első háborús remekmű” cím alatt a Magyar Csillagban: „Első szavam e könyvről nem az értékelésé, nem az ismertetésé, hanem a lelkesedésé./…/ Végre egy francia könyv a francia összeomlásról, amely francia nemcsak a szavajárása, hanem eszejárása szerint is, morális érzéke szerint is./…/ Saint-Exupéry könyvében olyan legények szerepelnek, akik nem adják, hanem állják az ütéseket, hallgatagon és férfiasan, különösebb páthosz és önmaguk sorsa fölötti meghatódás nélkül. A könyv napló és önvizsgálat, tudósítás és beszámoló, lélekrajz is, pontosabban egy lelkiállapot rajza. E lelkiállapotot az éli át, aki férfi és francia 1940 májusában./…/ ‘Adva van egy roppant kigyulladt erdő és adva van néhány pohár víz, amelyet fel kell áldozni, hogy az oltást megkísérelhessük; ezt az áldozatot meg kell hozni. S ez így van rendjén.’ Ez az ‘így van rendjén’ az a három szó, amely leginkább jellemzi Saint-Exupéry pilótáinak lelkiállapotát és bátorságának természetét. Nem a páthosz, hanem a beletörődés bátorsága ez.” (Magyar Csillag, 1943. augusztus 15.)
Így lelkesedik Szabó Zoltán azokért a hős francia pilótákért, akik akkor is vállalták még a bevetést, az életveszélyt, amikor már semmi esély nem volt a vereség elkerülésére. 1943 augusztusában jelenik meg ez az írás, amikor a 2. magyar hadsereg már megverve vonul vissza Magyarország felé.
1944 nyarán csak öt felderítő bevetést kellett volna teljesítenie az írónak, hogy a Rajna-völgyében és annak környékén állomásozó német csapatok helyzetéről információkat gyűjtsön. 1944. július 31-én azonban már a kilencedszer kellett elindulnia egy korzikai légi bázisról.
Nem tért vissza. A gép és a pilóta nyomtalanul eltűnt.
Lightning P-38-as vadászgép, amely azonos típusú azzal a típussal, amelyet Antoine de Saint-Exupéry francia író-pilóta vezetett amikor eltűnt
AFP / STF
A világsajtót bejárta a hír. Nagy erőkkel keresték a repülőgépet, de mindhiába. Több mint fél évszázaddal az író eltűnése után, 1998-ban egy halász Marseilles-től délre talált egy ezüst karkötőt Saint-Exupery, Consuelo és az író amerikai kiadójának a Reynal & Hitchcocknak a nevével. A karkötő egy szövetdarabon, feltételezhetően egy pilóta ruhadarabján akadt fel. Két évvel később egy P-38-as maradványait is megtalálták a közelben. Saint-Exupery ilyen géppel indult utolsó útjára.
2008-ban egy francia újságíró kapcsolatba lépett a Luftwaffe egykori pilótájával, Horst Ripperttel, aki Saint-Exupery eltűnése idején a közelben repült, és az egykori pilóta, Saint-Exupery műveinek csodálója fel- és elismerte, hogy ő lehetett az, aki az író gépét lelőtte, noha természetesen nem tudta, ki vezeti azt a gépet. Természetesen borzasztóan sajnálta a dolgot. Rajta kívül volt egy másik pilóta, akit szintén a P-38-as kilövőjeként azonosítottak.
A szakértők többsége azonban a korabeli harci cselekmények felmérése alapján kételkedik abban, hogy a gépet lelőtték volna, bár ezt nem tartják lehetetlennek. A gép végzetét műszaki hiba is okozhatta, és az is lehetséges, hogy az élete vége felé súlyos depresszióval küszködő, sok alkoholt fogyasztó író-pilóta öngyilkos lett, maga vezette a tengerbe a gépét.
A bizonytalanság valószínűleg örökre velünk marad.
De A kis herceg is.
Velünk maradnak: A király, aki az uralkodás öncélúságát összekapcsolja azzal a bölcsességgel, hogy aki nyugodtan akar uralkodni, az mindenkitől csak azt várhatja el, amit az illető magától is megtenne. Az iszákos, aki azért iszik, hogy felejtsen, felejtse iszákos mivoltát. Az üzletember, aki szüntelenül fontos dolgai után kajtatva elveszít mindent, ami az emberi életben fontos. Az elidegenedett munkában elvesző lámpagyújtogató. A lexikális adatokat magasabb értelem nélkül gyűjtő, magát minden személyes, emberi tapasztalástól elvágó geográfus.
És mindenekelőtt a magát megszelídíttető, felelősségvállalásra, az emberi kapcsolatok etikájára nevelő bölcs róka, akitől a regény leghíresebb mondatai származnak: Hogy a rózsánkat az az idő teszi oly fontossá, amit rá szántunk. Hogy örökre felelőssé lettünk azért, amit a magunk számára meg szelidítettünk. Hogy
„jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”.
Bródy János dalában nem említtetik sem Saint-Exupery, sem a róka, sem a kis herceg, mégis mindenki tudja, miről van szó.
A dal címe: Semmi sem tökéletes. Ezt is a róka mondja, amikor megtudja, hogy a kis herceg bolygóján nincsenek vadászok, de sajnos tyúkok sincsenek…
Arról, hogy hány példányban kelt el A kis herceg és hány nyelvre, dialektusra fordították le, sok mindent mondhatunk. Túl sok mindent. A magyar Wikipédia szerint 80 millió példányszámban kelt el és 400 nyelvre fordították le. Az angol szerint 140 millió a példányszám és 505 a nyelv. A francia szócikk 200 millió példányról és 600 nyelvről, dialektusról tud, az eszperantó pedig 80 millió példány mellett mindössze 180 nyelvet említ.
A kis herceg különböző fordításokban egy könyvesbolt kirakatában
AFP / Valentine Chapuis
A ChatGPT úgy véli, hogy a 140 millió 2017-es adat, azóta az eladott példányszám már fölmehetett 150-200 millióra, de a 200 már túlzott lehet. 3-4 évvel ezelőtt a 400 nyelv még reális volt, de ma már 600 fölött járunk. Ezek szerint pár év alatt nőtt volna másfélszeresére a fordítások száma. Ez igazán nem tűnik valószínűnek.
Bizony csak a német Wikipédiát tekinthetjük megbízható forrásnak, mert az sem a példányszámról, sem a fordításokról nem mond semmit.
Nyitókép forrása: AFP / Roger-Villet / Albert Harlingue
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
