„Nem egyéb a Harmadik Birodalom jövőképe a múlt archaikus társadalmi formái iránti vágyakozásnál?” – kérdezi magától a dán Harriet, amikor a müncheni szokásoknak még csak szelídebb formáit, például az általa avíttnak tartott kézcsókot tapasztalja meg, miután 1942-ben lázálomnak beillő vonatozás után a városba érkezik. Gyászát enyhíteni indul útnak, miután két kisfiát egy gyerekotthonban helyezte el.
Férje, Gerhard a dán légierő pilótájaként csatlakozott a Luftwafféhoz, de gépét Leningrádtól délre lelőtték. A németek által megszállt Dániában az özvegy körül elfogyott a levegő, mert honfitársai szemében férje önkéntessége azonos a fasisztákhoz átállással.
