Financial Times
A litván, a lett és az észt külügyminiszter az alaszkai csúcshoz időzítve arra figyelmeztet, hogy a balti államok pontosan tudják: egy orosz megszállás minden, csak nem átmeneti. A területcsere és Ukrajna de facto meghódítása nem hoz békét, viszont több évtizedre brutális elnyomáshoz vezethet.
A véleménycikkben Kestutis Budrys, Baiba Braze és Margus Tsahkna a saját országuk tapasztalatai alapján óvatosságra int, hiszen a három köztársaság fél évszázadon át állt orosz uralom alatt. Kezdődött a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktummal, a szovjetek tömegesen öltek meg és deportáltak embereket. Majd a németek kiszorítása után újabb vérontás és terror következett.
Több mint 25 ezren haltak erőszakos halált a földalatti ellenállásból, 200 ezren szibériai koncentrációs táborokba kerültek, 150 ezren kénytelenek voltak szomszédos országokba költözni. Az oroszok mintegy 43 ezer gyereket hurcoltak el. 300 ezren jobbnak látták, ha emigrálnak. A többieknek erőszakos eloroszosítás és elnyomás lett a sorsuk.
Jelenleg 6 millió ukrán él orosz hódoltság alatt az ország keleti részén. Sok ezer gyerek orosz nevelőcsaládokhoz került. A foglyok számára mindennapos a kínzás, a megalázó bánásmód. A bucsai és irpinyi tömegsírok arról árulkodnak, hogy a gyilkosság a megfélemlítés végső eszköze.
A Baltikum világos tanulságokkal szolgál: ahol felülkerekednek az oroszok, ott évtizedekbe és rengeteg szenvedésbe kerülhet, hogy végre távozzanak. Amíg maradnak, folyik az identitás, a szabadság és az élet módszeres felszámolása. Ezért aki földet akar cserélni bizonytalan tűzszünetre, az megismétli a múlt hibáit.
