A hét eseménye: csúcstalálkozó
Mozgalmas időszakon vagyunk túl, s hasonló elé nézünk az ukrajnai háború ügyében. Előbb Alaszkában Donald Trump amerikai elnök találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Majd a Fehér Házban Trump fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, s az őt elkísérő európai állam- és kormányfőket. És már tervezik Trump, Putyin és Zelenszkij találkozóját, amire a hírek szerint akár Budapesten is sor kerülhet. Ezek mindegyike csúcstalálkozó, amikor az államok vezetői tanácskoznak, s ez mindig a nemzetközi diplomácia kiemelt fontosságú eseménye.
Forma szerint vannak két- vagy több résztvevős események, de csúcskonferenciák is, amikor például a hét vezető ipari ország (G7) vagy a húsz legnagyobb gazdaság (G20) első emberei tanácskoznak, persze népes szakértői küldöttség élén. A G7-csúcsok fontos háttérembereit serpáknak hívják, azoknak az analógiájára, akik a hegymászókat segítik a hegyek csúcsára.
Az ilyen találkozók a XX. században váltak a diplomácia eszközévé, ám már az ókorban is léteztek hasonlók. A történészek ide sorolják a görög városállamok királyainak tanácskozását a trójai háború megindítása előtt. Sajátos csúcstalálkozóként tartják számon, amikor IV. Henrik német király, későbbi német-római császár 1077 januárban zarándoklat után találkozott az észak-itáliai Canossa várában tartózkodó VII. Gergely pápával, aki az előző évben kiátkozta, de a körülmények láttán kénytelen volt feloldozni és visszafogadni az egyházba.
A középkorban a kisebb-nagyobb uralkodók találkozói nem voltak veszélytelenek, aki elszámította az erejét, könnyen fogságba esett, rosszabb esetben végeztek vele. Mint amikor I. (Félelem nélküli) János burgundi herceg 1419-ben a Szajna egyik hídján találkozott Károly trónörökössel, akinek az emberei megölték, amikor letérdelt, hogy tiszteletét fejezze ki. Bosszúból a fia és utódja, III. (Jó) Fülöp a százéves háborúban az angolok mellé állt, elfogatta Jeanne d’Arcot és átadta az angoloknak.
Sokkal békésebben zajlott a Károly Róbert magyar király által 1335-ben Visegrádba összehívott találkozó Luxemburgi János cseh és III. (Nagy) Kázmér lengyel királlyal. A jelenlegi visegrádi együttműködés őseként emlegetett, lakomákkal kísért, hetekig tartó tanácskozás során megállapodtak a gazdasági együttműködésről és a kölcsönös katonai segítségnyújtásról IV. Lajos német-római császár és II. Albert osztrák herceg ellen. Luxemburgi János lemondott a lengyel trónigényéről, a vele kibékülő III. Kázmér pedig Sziléziáról. A növekvő kockázatok miatt a tárgyalásokat Európa-szerte diplomatákra bízták, és ritka kivételnek számított, amikor VIII. Henrik angol és I. Ferenc francia király 1520-ban személyesen találkozott az angol uralom alatt álló Calais-nál. A rendkívüli pompával tartott megbeszélésen I. Ferenc sikertelenül próbált támogatást kérni V. Károly német-római császár ellen.
A történészek egyetértenek abban, hogy az első csúcsértekezlet az 1815-ös bécsi kongresszus volt, ahol hosszasan tanácskoztak a napóleoni háborúk utáni európai rendezésről, s a megbeszéléseket egy időre megzavarta Napóleon visszatérése és száznapos uralma. Az új korszakot az első világháború utáni párizsi békekonferencia hozta el, a második világégés idején Winston Churchill brit miniszterelnök, Sztálin, a Szovjetunió vezetője és Franklin Delano Roosevelt Teheránban és Jaltában is találkozott egymással, majd Potsdamban már Harry Truman vette át az időközben elhunyt Roosevelt helyét. A hidegháború idején a szovjet és az amerikai vezetők csúcstalálkozóit kísérte kivételes figyelem, csúcskonferenciát pedig gyakran rendeznek, az EU-ban a tagállamok állam- és kormányfőinek összejövetele a legfőbb döntési fórum.
Csúcstalálkozó a Fehér Házban
Mandel NGAN / AFP
