Al Capone nyomdokain: ezek voltak az elmúlt évszázad legnagyobb pénzmosásai

Al Capone életéről elég pontos elképzeléseink vannak, főleg, ha az ő figurája ihlette Tony Montanára gondolunk Al Pacino legendás alakításában. Amit azonban kevesebben tudnak a legendás maffiavezérről, hogy a pénzmosás kifejezés is tőle származik. Pénzbedobós önkiszolgáló mosodákat működtetett Chicago szerte, melyek viszonylag állandó és nagy pénzforgalmához könnyű volt „hozzákönyvelni” az illegális forrásból érkező bevételeket. Ezek után pedig már csak arra kellett ügyelni, hogy a forgalmat megfelelő számlákkal fedezzék.

Azt mondhatnánk, hogy egy ideig, legalábbis üzletileg mindenképpen megéri… Ám aki látta a film utolsó jelenetét – amikor főhősünk (vagy a gonosz gengszter, kinek mi) bár heroikus, de nem túl szép halált hal – már másképp gondolja… 

Sortüzet talán nem, de komoly bírságot kaphatunk, akkor is, ha tudtunkon kívül üzletelünk pénzmosókkal. De most jöjjenek a nagyágyúk az elmúlt évtizedekből, akikhez képest Al Capone 1 milliárdja eltörpül. 

A korrupt vezetők

Sani Abacha Nigériában katonai diktatúrát épített fel és a mindössze 5 éves uralkodása alatt 8 milliárd dollárt utalt ki magának külföldi bankszámlákra. Az afrikai államnak 1998-as halála után 2 milliárdot sikerült visszaszereznie, de az Abacha család továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy a pénzt törvényes úton szerezték. A „hogyanról” azonban már kevesebbet beszélnek.

Hasonlóan veszítette el közpénz jellegét a Fülöp-szigeteken 10 milliárd dollár. 1965 és 1986 között Marcos, az ex-ügyvéd uralkodó szobrokat, több ezer pár cipőt vásárolt a befizetett adókból, azt a kevés maradékot pedig főleg a svájci és az amerikai bankszámláira utalta át. A forradalom után, mely véget vetett ennek az ámokfutásnak, egy részét sikerült visszaszereznie az országnak, de korántsem került elő minden cent.

De nem is kell a történelemben messze menni, hogy találjunk ilyen gyanús tranzakciókat a politikusok körében. Najib Razak, maláj miniszterelnök számláján egyszer csak megjelent 700 millió dollár, mely állítása szerint a szaúdi királyi család nagylelkű ajándéka volt. A gáláns gesztussal a gond csak annyi volt, hogy éppen ennyi pénz tűnt el a 2009-ben létrehozott maláj nemzeti vagyonalapból. Ez a 7 milliárdos alap egyébként a hatóságok feltételezése szerint eleve piszkos pénz volt, az ország fehérgalléros bűnözőinek „közös számlája”.

Ha lehetne győztest hirdetni ebben a kategóriában, akkor Suharto, Indonézia volt elnöke állna a dollárkötegekből kirakott dobogó tetejére. Az államfő 1967 és 1998 között vezette az országot, érdemei megkérdőjelezhetetlenek az iparosítást tekintve, emelkedett az életszínvonal is, ám aztán a hidegháborúban alatt valami megtört benne, és az elmúlt 20 év legkorruptabb vezetőjévé vált a Tranparency International szerint. A módszer egyszerű volt: saját barátaiból csinált oligarchákat, akik a zsebébe fizették az adót, így 30, egyesek szerint 70 milliárd forintot kuporgatott össze.

Bankot robbantottak

Alig hat éve robbant ki a brit HSBC pénzintézet botránya, mely a gazdasági világválság utáni legnagyobb bankos pénzmosási ügye. A HSBC egyik nagy bűne, hogy a mexikói tranzakciókat egyszerűen alacsony kockázatúnak kezelte, így például a Sinaloa-kartell könnyen tisztára mosott rajtuk keresztül közel egymilliárd dollárt. De hasonlón jártak el iráni és észak-koreai milliárdokkal is. Ez a kis „adminisztrációs hiba” 2 milliárdos büntetésbe került, annyit kellett ugyanis befizetnie a pénzintézetnek 2012-ben.

A „Benex-botrányként” ismertté vált pénzmosás még nagyobb fordulatszámon pörgette a „mosógépeket”. New York egyik legismertebb és legrégebbi bankja az orosz maffia 9 milliárdjával ügyeskedett. Először a Benex számlájára érkezett a pénz, majd európai nagyvállalatokon keresztül jutott vissza újra Oroszországba. Az ügyről természetesen azért tudunk, mert a hatóságok munkája során számos letartóztatás történt az ügyben, de persze a pénznek csak egy része került elő.

Hasonlóan a csalók és bűnözők pártjára állt a ’80-as években a Bank of Credit and Commerce International (BCCI), mely a világ hetedik legnagyobb magánbankja volt akkoriban. „Magánbank” révén nem igazán foglalkozott azzal, hogy az ügyfelei mivel keresik a kenyerüket. Sok szimpatikus fiatalember nyitott számlát náluk, többek között Saddam Husszein, Manuel Noriega, panamai diktátor és a palesztin terrorista vezető, Abu Nidal is. Állítólag a CIA is tartott pénzt náluk, hogy finanszírozzák az afgán mujahideket a Szovjetunióban zajló háborúban.

Az abszolút győztes: Escobar

A legendás kokainbáró olyan gyorsan termelte a pénzt a drogkereskedelemből, hogy nem tudták elég gyorsan tisztára mosni. Nem is könnyű, ha az ember 20 milliárd dollárt keres évente. Szegény Pablonak évente 2 milliárd dollárt kellett leírnia csak azért, mert az átmosásra váró pénzt megrágták az egerek és a patkányok. Vadabb becslések szerint a kolumbiai Medellin kartell drogkereskedelemből szerzett vagyona akár 1000 milliárd dollár is lehetett.