Egy digitálisan felvértezett országban a tudás lehet a túlélő?

A világ rendkívül gyorsan, és egyre fokozódó ütemben változik. A globalizáció mind teljesebbé válik, az emberek sokkal közvetlenebbül találkoznak a világ más régióiban élő embertársaik problémáival, amelyek hatást gyakorolnak a mindennapi tevékenységükre, életfeltételeikre, környezetükre, az új technológiák pedig egyébként is rendkívül gyorsan átalakítják az életünk, a munkánk, a fogyasztásunk, a kommunikációnk és a társadalmi egzisztenciánk, sőt bizonyos tekintetben még a biológiai létezésünk sok fontos vonását is. Az állandósult átalakulás korszakában a hagyományos tanulási módszerek és rendszerek mellé újakat is fel kell venni, amelyek jobban illeszkednek az új helyzethez. Ilyen körülmények között a hatékonyabb kommunikációt és ismeretszerzést lehetővé tévő nagy technológiai és szolgáltató vállalatoknak, így a Magyar Telekomnak is hatalmas mértékben megnövekszik a felelőssége.

A Brain Bar Budapest fesztivál oktatási dilemmákról szóló kerekasztal beszélgetésében is megjelent ennek az új vállalati elvárásnak a kérdése. A résztvevők ugyanis arra keresték a választ, hogy az átalakuló környezetben milyen képességekre van szükség a túléléshez, s ezek megteremtéséhez vajon az iskolarendszer mit tehet hozzá? A helyes válasz megtalálásában egyaránt jut szerep a diákoknak, a pedagógusoknak, a politikusoknak, de az üzletembereknek is. A beszélgetésben ennek megfelelően Bjorn Bolstad, a tantárgyakat mellőző norvég Ringstabekk iskola igazgatója, Navracsics Tibor, az EU oktatási, kulturális, ifjúsági és sport ügyekért felelős biztosa, Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom vezérigazgatója és Mara Steiu, egy 17 éves kolozsvári diák, egyben egy pénzügyi oktatást segítő gamifikációs alkalmazást fejlesztő vállalkozó vett részt.

Christopher Mattheisen megállapította, hogy az oktatás az egyik olyan terület, ahol robbanásszerű fejlődés várható, akárcsak a telekommunikációban, amely már egy 100 éves iparág, de hasonló problémákkal kell ott is szembenézni az átalakulás mérete és sebessége miatt.

Navracsics Tibor úgy vélte, hogy nincsen ezekre a kihívásokra általános megoldás. Az Európai Unió tagállamaiban sem egységes válaszok születnek a változásokhoz való alkalmazkodás érdekében. A svédek például decentralizálnak, a magyarok meg centralizálnak az oktatásban. Az EB álláspontja pedig megtalálható az országspecifikus ajánlásokban.

Christopher Mattheisen szerint a világ gyorsan változik, és fontos kérdés, hogy a gyermekeinket hogyan készítjük fel a jövőre. Abból a szempontból érdemes vizsgálni a megoldásokat, hogy ezek milyen hasznosítható ismetereket nyújtanak. Elmondta, hogy az egyik tanára már a személyi számítógépek gyors terjedésének idején logarléc használatára kényszerítette. „Ez a hozzáállás tökéletesen értelmetlen. Az iskoláknak a változások kezelésére kell felkészíteni a gyerekeket. Azt várom, hogy az iskola tanítsa meg őket tanulni, kommunikálni, felszívni az információkat és érvelni. Ezeket a képességeket értékelem különösen nagyra” – hangoztatta.

Mara Steiu kijelentette, hogy az elmúlt 12 évben, amióta iskolába jár, úgy tapasztalta, hogy a rendszer lefojtja a gondolkodást, és ezért nagyon sokat számítanak az inspiratív tanárok. De a diákok kívülállók ebben a rendszerben, nem részei a folyamatnak. Az iskolák túlzottan teljesítmény- és nem folyamatalapon működnek. Meg kellene változtatni a tanárok gondolkodását, hogy a jövőről beszéljenek a diákoknak.

Bjorn Bolstad gondolatai kiegészítették, megerősítették az elhangzottakat. Szerinte, ha azt akarják a tanárok, hogy a diákok magukba szívják az információkat, akkor gondolniuk kell a tananyag relevanciájára is. Fel kell tenniük a kérdést, hogy melyek a fontos kompetenciák, hiszen ezek a gyerekek csak most nőnek fel, és a változások nagyon gyorsak. Amikor nem oktatnak tantárgyakat, akkor is kell matekot meg irodalmat tanulni. De a mostani tananyagokban sok felesleges részlet van. Sokkal jobb volna, ha kommunikációt és együttműködést tanulnának.

Navracsics Tibor a felelősséget hangsúlyozva kijelentette, az oktatás olyan kérdésekről dönt, hogy a diákok közül ki kap majd munkát. Az egyes tagországok oktatási rendszereiben rengeteg tapasztalat gyűlik össze a hatékony megoldásokról, de ezeket a tapasztalatokat akkor lehet kiaknázni, ha szorosabb együttműködés jön létre az egyes országok szakemberei, miniszterei között. A legjobb nemzeti oktatási eredmények hasznosítása nagyon fontos volna, például a pozitív szegregáció használatában, és a negatív szegregáció eltüntetésében is.

A Magyar Telekom vezérigazgatója nem rejtette véka alá az erősödő aggodalmát, hogy az iskolák nem készítik fel a diákokat megfelelően a valós munkára. „A változás olyan gyors, hogy a most preferált tudás, amelyre az államok sok erőforrást áldoznak, lehet, hogy 5-10 év múlva értéktelen lesz. A Telekom a big data és mesterséges intelligencia (AI) területen sokat dolgozik, de az itt szükséges ismeretek zömét csak gyakorlatban lehet elsajátítani. Vannak klaszterek, amelyeknek meg kellene mondaniuk, hogy milyen tudásra lenne szükség. A Magyar Telekom azt szeretné, ha Magyarországból egy digitális kompetenciákkal jól felvértezett ország válna, s ezért megpróbálják a körülményeket megteremteni ehhez, például a szupergyors szélessáv szolgáltatással. Ez ugyanis sok startupot vonz, amelyek ki fogják fejleszteni a jövő fontos képességeit” – hangoztatta Christopher Mattheisen.

Az EU biztosa erre reagálva kifejtette, hogy az iskolák helyzetüknél fogva nehezebben reagálnak a változásokra, mint az ipar. Ugyanakkor vannak a változásokra reagáló stratégiák, amelyekre figyelnünk kellene, hiszen a BRIC országokban például 4-5-szörös az oktatási ráfordítás, mint az EU-ban. Ráadásul a hagyományos oktatási intézmények szerepe mérséklődik, s az élethosszon át tartó tanulás általános követelmény lesz. A digitális technológia szerencsére segít abban, hogy az iskolák sokkal válaszkészebbek lehessenek.

A beszélgetés résztvevői abban egyetértettek, hogy a tanulásnak értelmes célt kell adni. Christopher Mattheisen úgy látja, hogy az oktatásban a kontextus a fontos, azaz, hogy a diákok lássák a tanulmányaik értelmét.

Bjorn Bolstad sarkosabban fogalmazott, hiszen szavai szerint csak az iskolák tudnak alkalmazkodni, a politikusok nem. Az iskolákban kell kikísérletezni és kipróbálni az új dolgokat. Náluk például a 9-ik osztályosoknak fel kell „bérelniük” egy profi CEO-t, aki segít nekik felépíteni egy elképzelt vállalatot. Ez is része, hogy felkészítsék őket a munkavállalásra.

A tinédzser vállalkozó Mara Steiu ezen is túlment, mert ő nem a tanároktól várja az áttörést, szerinte a diákok tárják fel a jó megoldásokat.

Christopher Mattheisen pozitív végszót adott a beszélgetésnek megemlítve, hogy a gyerekek manapság millió hatásnak vannak kitéve. Emiatt időnként kétségbeesettnek tűnnek, de aztán belekezdenek valamiféle aktivitásba. Sokkal kezdeményezőbbek, mint a szüleik korosztálya, mert az ő gyerekkorukban a környezet nem volt ennyire támogató.