Szembenézni a Don Juan-i problémákkal

Mi a tervük az új helyszínnel?

H.T.: Arra törekszünk, hogy a Dóm téri mellett az Újszegedi Színpad is teljesértékű játszóhelyünk legyen, ami immár nem csupán a helyi nézőket és a turistákat szólítja meg, hanem egyaránt vonzó a művésztársadalom és a színházi alkotók számára is. Könnyedebb darabok, illetve komolyabb művészi mondanivalóval rendelkező művek is színre kerülnek. Idén a családi-ifjúsági program is újdonság, augusztusban azt a Hófehérke és a hét törpe című családi mesebalettet mutatjuk be, amit a világ számos színpadán bemutattak már, legutóbb az orosz Bolsojban játszották nagy sikerrel, de eredetileg Kocsák Tibor és Ifj. Harangozó Gyula művészeti igazgatónk közös műveként született Budapesten. Továbbá itt lesz a premierje Brecht Koldusoperájának, amit a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházzal mutatunk be, és a produkciót Erdélyben játsszák majd tovább.

Herczeg Tamás

Az Újszegedi Színpadon pedig Ön a Don Juan társrendezője, ami a harmadik Moliére-rendezése lesz Szegeden az Úrhatnám polgár és a Tartuffe után. A Don Juant tartják hagyományosan a Moliére-komédiák közül a legnagyobb kihívásnak. Ön is így látja?

H.T.: Ez alkalommal O. Horváth Sárival közösen állítjuk színpadra a művet, akivel együtt végeztünk Bocsárdi László rendezői osztályában. Ez a produkció a harmadik közös munkánk lesz, jól ismerjük egymás színházesztétikai világát, és mindig  nagyon inspiráló az együttműködés. A könnyed és közismert moliére-i síkon túl valóban komoly filozófiai mélységeket is tartalmaz a szöveg. Bizonyos, hogy a lélektani realista színházhoz szokott nézőnek olykor meglepő megoldásokat is kínálunk majd, törekvésünk, hogy a mű ne a színpadon pszichologizálva jöjjön létre és hasson, hanem a néző lelkét elérve benne szülessen meg.

Ilyenkor mi alapján dől el, hogy kik lesznek a színészek, akiket játszani hív a darabba?

H.T.: Don Juan szerepét a szegediek által jól ismert színész, Jakab Tamás alakítja majd, aki korábban tagja volt Kusturica legendás Atelier 212 nevű társulatának is, de a darabban láthatunk olyan országos ismertségű művészeket is, mint Csákányi Eszter, Zsótér Sándor, Kulka János vagy Bodrogi Gyula. Ugye a sztereotípia szerint Don Juan egy fiatal szépfiú, de mi csavartunk a dolgon, és a szerepet egy ötvenen túli, az életet megélt színészre osztottuk, miként az apácazárdából elcsábított Donna Elvirát  is. Talán már ennyiből is érezhető, hogy érett és jelentős emberi tapasztatokkal rendelkező Don Juant szeretnénk megfogalmazni.

A mellékszereplők tekintetében is tartogat az előadás meglepetéseket, esetleg váratlan csavarokat?

H.T.: A darabban szerepelni fog Don Juan embereként Odorics Ferenc, a Szegedi Bölcsészettudományi Kar professzora, aki egyébként egy rendkívül karizmatikus karakter. Az ő női ellenpólusa a törékeny, egyben szuggesztív Geréb Ágnes, akit egészen máshonnan ismer a nagyközönség, de a régi szegediek emlékezhetnek az ő előadóművészeti múltjára, mikor még a legendás Pál István-féle szegedi Egyetemi Színpad oszlopos tagja volt. És a harmadik figuránk szintén különleges karakter, Andóczi-B. József, a Deák Gimnázium angoltanára. Az előadáshoz Petri György fordítását használjuk. Nem véletlen, hogy ő hozzányúlt ehhez a szöveghez, hiszen egész életében a halál líráját írta. Akárcsak Moliére, a műveiben ő is szinte mindig magáról ír. Mindezek elegye izgalmas találkozás lesz az Újszegedi Színpad erdejében.

Mezey Béla

A Don Juannal Moliére is az emberi humánum alapvető etikai kérdését boncolgatja. Közülük melyek lesznek a leghangsúlyosabbak az előadásban?

H.T.: Valóban nincs olyan ember, akinek ne lenne dolga a Don Juan-i problémákkal. Egyrészt előbb-utóbb mindannyian elveszítjük a szüleinket, a hozzánk közel állókat, és idővel szembe kell néznünk az elmúlással, a halálunkkal is. Másrészt ahogy József Attila a Két hexameterben tökéletesen megfogalmazta: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” E dilemma mellett ma sem lehet elmenni, kizárt dolog, hogy életünk során ne ütközzünk bele újból és újból. A darab ettől még való egy nyári szabadtéri színpadra, mert mindezt továbbra is a komédia keretein belül, rengeteg felszabadító humorral, leginkább iróniával kezeli.

Okoz nehézségeket, belső és külső konfliktusokat a rendezői, illetve a fesztiváligazgatói szerep összeegyeztetése?

H.T.: Eredetileg menedzser oldalról érkeztem a színház, a kultúra világába, előbb végeztem ilyen típusú tanulmányokat, majd rengeteget dolgoztam kreatív producerként. Idővel egyre inkább izgatott, hogy megértsek alkotói folyamatokat. Innen származott az ambíció a rendezői tanulmányokhoz. Alkotóként a személyes ízlésem eltér a jellemző sikerszínházi formáktól. Ezt persze a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójaként szét tudom választani, ugyanakkor felüdülést jelent, amikor rendezőként foglalkozhatok egy produkcióval.

Május elején, lassan ráfordulva a június végi fesztiválnyitányra, mekkora stresszt él át a Szegedi Szabadtéri Játékok stábja?

H.T.: A feladatok természetesen egyre tornyosulnak, de valójában az év tizenkét hónapja során folyamatosan foglalkozunk a produkciók létrehozásával. Még nincs vége a fesztiválnak, mikor meghirdetjük a következő évad programját és ezzel párhuzamosan elindul a jegyértékesítés is. Ilyenkorra már a szerzői engedélyeket is megszereztük, túljutottunk a szerzői jogi kérdéseken. Majd általában az év elején zajlanak a tervelfogadások és a koncepciók ismertetései. Az április végi és a május eleji időszakban kezdenek sokasodni a feladatok, ekkor már bőven zajlanak a díszlet- és a jelmezgyártások, de lassan elindulnak a próbák is. Az nagyon izgalmas, amikor egyszerre négy-öt előadás próbái zajlanak párhuzamosan a Budapest–Szeged tengelyen a legkülönbözőbb műfajokban. A kollégáimnak ilyenkor nincsen könnyű dolga, az összes produkcióban mindenki problémáit kezelik, az adminisztrációt viszik stb. Az idei év „legőrültebb vállalkozása” az Aida, amihez csak jelmezből közel 350 készül, de a színpadra lépő énekkari művészek száma is meghaladja a 130 főt. Persze nem kis feladat a Titanic sem. Ha az Ének az esőben bemutatásakor esnie kellett az esőnek a színpadon, akkor a Titanicban minimum el kell süllyednie egy hajónak.

Mennyire sikerült megvalósítani mindazt, amit tavaly ilyenkor kitűztek célul maguk elé? Szükség volt kompromisszumokra?

H.T.: Úgy tűnik, egyelőre nem, ám az idei évben az eddigieknél is nehezebb, hogy a szokásosnál több, hat saját produkciót mutatunk be, miközben mindössze két vendégjátékunk lesz. Mindemellett még ott van az éves szimfonikus koncertünk is, és a fesztivállal párhuzamosan még két nagyobb kiállítást is szervezünk. Az egyik egy gyűjteményes kiállítás, ami az ország kortárs képzőművészeti alkotóinak műveiből ad reprezentatív metszetet, a másik pedig Bob Dylan képzőművészeti munkásságát mutatja be. A mi kezelésünkben lévő Reök-palotában a képzőművészeti kiállítások mellett egy kicsi stúdiószínpadot üzemeltetünk egész évben. A REÖK stúdiószínházi feladatai ugyanúgy az életünk részei tehát, mint a Dóm tér négyezres nézőterű színháza, amely mellett idén nyártól Újszegeden megnyílik egy ezerkétszáz nézőt befogadó, megújult nyáriszínház. Mindez elképesztő lehetőségeket rejt. Élő kapcsolatunk van a teljes színházi szcénával, legyen szó operáról vagy táncról, drámáról vagy musicalről, társulati vagy független színházi együttműködésről. Kicsit olyan ez, mint egy nagy színházi birodalom.

A tartalom a Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft. megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre, előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.