Nőies, elegáns, és időnként rettentő fájdalmas – hogyan kezdődött és miért hordanak a nők magas sarkút?
Kicsi vagy nagy, keskeny vagy széles sarok, színes vagy fekete, Manolo vagy Louboutin, nők tömkelege van oda a magas sarkú cipőkért. Elég csak a Szex és New York Carrie Bradshaw-jára gondolnunk, aki mániákusan vásárolta a tűsarkúkat, majd évekkel később jött csak rá, hogy egy lakás árát költötte a csodás lábbelikre.
Vannak, akik szerint ez teljesen érthető és imádnak magas sarkú cipőben járkálni, akár csak a sarki közértig is. Amellett, hogy sok nő magabiztosabbnak érzi magát benne, a viselésének vannak kockázatai, de nézzük meg, hogyan is kezdődött minden.
A tűsarkú története körülbelül ezeréves múltra tekint vissza, egészen pontosan a 10. századi perzsákig. Ekkor a magas sarkú teljesen más célt szolgált, mint manapság, ráadásul nem is a nők viselték, hanem a férfiak alkotta lovasság, annak érdekében, hogy a lábuk a kengyelben maradjon és ne mozduljon el. Persze, ne a számunkra megszokott tűsarkú lebegjen a szemeink előtt, ha el akarjuk képzelni, inkább egy bakancs volt ez, amire egy kis sarkat erősítettek. A lovak birtoklása drága és időigényes volt, ezért a sarok azt jelentette, hogy viselője jelentős vagyonnal rendelkezik.
A középkorban mind a férfiak, mind a nők öltözetére jellemző volt a platformcipő, de ennek korántsem divatbeli, sokkal inkább praktikus okai voltak, így akarták elkerülni, hogy belelépjenek az utcákat borító szemétbe és szennyvízbe.
A magasított, vagyis platformcipőt már az antik Görögországban is ismerték, azonban ott nem az utca népe, hanem a (csak férfiakból álló) színészek viselték, akár női, akár férfi szerepről volt szó. A magas talp arra szolgált, hogy feltűnőbbé, jobban észrevehető tegye a művészeket játék közben.
A modern tűsarkúról a 17. századtól beszélünk Európában. Ekkor még mindig nemcsak a nők kiváltsága a magas sarkú, férfiak tömkelege viselte azért, hogy így jelezze, ő bizony a felső osztály büszke tagja. Amikor azonban más néprétegekből is elkezdtek magas sarkút viselni, az elit még magasabbra emeltette a sarkakat, hogy megkülönböztessék magukat az alacsonyabb osztályoktól. Ez odáig fokozódott, hogy a hatóságok szabályozni kezdték a sarok hosszát – társadalmi rangok szerint. A másik változás akkor jött, mikor a nők hordani kezdték a tűsarkút, innentől kezdve ugyanis a vékony sarok jellemezte az ő viseletüket, míg a vastagabb a férfiak lábbelijét. A felvilágosodás idején a férfiak végül fokozatosan elhagyták a magas sarkokat, majd az 1789-es francia forradalom után a sarok, a nőiesség és a kevésbé praktikus viseletnek a gondolata végleg összefonódott.
A tűsarkúk díszítése is változott az idővel, az 1600-as évektől az 1720-as évekig a csipke és a fonott anyag, később a csatos rögzítésű, széles sarkú cipők, majd a különböző színek is megjelentek.
Az első hely, ahol kimondottan női (réteg)viseletnek számított a magasított cipő, a 15. századi Velence volt. Itt a kurtizánok öltözködésének bevett részeként szolgált a legtöbbször fából készült platformcipő vagy szandálszerűség, az úgynevezett „chopine”. Mivel ezek a nők közmegbecsülésnek örvendtek – különösen akkor, ha műveltek voltak –, ezért hamar az előkelő patríciusfeleségek is hordani kezdték ezeket a cipőket.
Természetesen ezekben az időkben is praktikus viselet volt, hiszen megvédte a viselője ruháját a szennyeződésektől, illetve attól függően, hogy kin volt, utalhatott a magas rangra, a kurtizánok esetében pedig a tömegből (is) segített kitűnni. A korabeli francia prostituáltak esetében szintén ez utóbbi funkció volt a hangsúlyos, ők ugyancsak hordtak hasonló lábbeliket, míg Japánban a gésák, illetve a magas rangú kurtizánok, az úgynevezett oiranok hordtak magasított cipőket.
A sarok népszerűségének volt egy mélypontnak számító időszaka, 1810 körül kezdett kimenni a divatból, azonban 1860-ban, körülbelül két és fél centiméterrel visszatért. A két világháború újabb kényszerű változásokat hozott a magas sarkúk történetében. A korábbi, a sarkak készítéséhez használt anyagok, mint a selyem, gumi vagy bőr helyett parafa és faanyagok jelentek meg. Eközben a második világháborúban rendkívül népszerűek lett a pin-up lány-plakátok – melyek lelket öntöttek a szolgálatot végző hazafiakba. Ezeknek a lányoknak szinte mindegyike magas sarkúban volt látható, ami a cipő és a női szexualitás kapcsolatának erősödéséhez vezetett.
Ez a fajta cipő szorosan kapcsolódik a nő mint vágy tárgya gondolathoz. Egyrészt nemi szempontból kizárólagosság jellemzi a viseletét, másrészt, a Playboy-hoz hasonló férfimagazinok, valamint más, a nőket szexuális objektumként ábrázoló médiaforrások gyakran magas sarkú cipőkben prezentálják a modelleket. Paul Morris, a Portsmouthi Egyetem pszichológiai kutatója szerint a magas sarkú cipő a női járás nemspecifikus aspektusait hangsúlyozza, mesterségesen növelve így a nő nőiességét.
Emellett a 20. és részben még a 21. századra is jellemző kulturális berögzültségek is azt szilárdítják, hogy a nőknél a magas sarkú cipő viselése az irodai öltözködési etikett részét képezi. Egyes kutatók azonban azt állítják, hogy a jelenség mostanra valamivel komplexebb kérdéssé, egy dilemma forrásává vált, mivel a magas sarkú hordása pszichoszexuális előnyökkel jár, illetve káros az egészségre.
Bár a magas sarkú cipők segítenek, hogy a női lábak hosszabbnak, formásabbnak hassanak és a testtartást is egyenesebbé varázsolhatják olykor, nem mehetünk el amellett, hogy egészségügyi kockázatot rejt a hordásuk. A magas sarkú cipő viselése izom- és csontrendszeri fájdalommal, sarokfájdalommal, valamint a talp bőrkeményedésével jár. Emellett a bokaficam is gyakori következménye lehet a magassarkú viselésének.
Arra is érdemes figyelni, hogy a sarokmagasság növekedésével a test minél természetellenesebb testtartásra van kényszerítve annak érdekében, hogy megőrizze súlypontját, így a test gravitációs központja eltolódik. Ennek ellensúlyozásaképp az alsó hátszakasz meghajlik és a gerinc addigi helyzete is megváltozik, nyomást gyakorolva ezzel a hát- és nyakidegekre. Ez a megváltozott helyzet nagyobb nyomást és feszültséget okoz az ágyéki gerincnek, ami azt is megmagyarázza, hogy a nők miért panaszkodnak súlyos hátfájásra, illetve fejfájásra magasabb sarkak esetében.
Lehet valaki a divat szerelmese, vagy élvezheti azt a magabiztosságot, amit kölcsönöz, a magas sarkú viselése mégiscsak embert próbáló feladat. Videónkban olyan nőkkel beszélgettünk, akik nap mint nap néhány centivel emelkedettebben csinálják végig a napot. Őket kérdeztük arról, hogyan kezdődött a kapcsolatuk a speciális lábbelikkel, mit szeretnek bennük, és mi az, ami nehézséget okoz, amikor hordják őket:
A tűsarkú viselése hozzájárulhat a visszérproblémák kialakulásához is, mely a nők mindennapjaiban a munkától a családi teendők szervezéséig sok területen okoz nehézséget. Mivel a láb ereiben a gravitáció irányával ellentétesen kell áramoltatni a folyadékot, nincs könnyű dolga a vénának az elhasznált vért a testi sejtek felől a szív és a tüdő felé szállítani. Ezt segíti meg a vénákat körülvevő izmok pumpáló mozgása, ami magas sarkúban korántsem működik megfelelően, a végeredmény pedig a fájdalmas panaszok és a feltűnő visszértágulatok kialakulása, ahol a sok esetben esztétikailag zavaró látvány csak a legkisebb problémát jelenti.
Persze nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy sosem viselhetünk magas sarkú cipőt, kellő odafigyeléssel megelőzhető sok probléma. A legfontosabb dolog, hogy észrevegyük, ha valami nincsen rendben. A vénás elégtelenségre az alábbi tünetek észlelésekor gyanakodhatunk:
- délutánra, hosszabb állást vagy ülést követően bedagad a lábunk és a bokánk,
- izomgörcsöt, bizsergést, zsibbadást vagy nehézséget érzünk a lábakban,
- viszket a lábunk,
- jól láthatóak, tapinthatóak a visszértágulatok.
Amennyiben a fent említett tünetek rendszeressé válnak, érdemes bizonyos életmódbeli változtatásokat foganatosítanunk, illetve felkeresni háziorvosunkat vagy egy érbetegek ellátásában járatos szakorvost (belgyógyász, bőrgyógyász, érsebész). A visszérbetegség megfelelő kezelés hiányában fokozatosan súlyosbodik, komolyabb következményekkel, szövődményekkel is számolhatunk: az áramlási zavar gyulladást, később a hám károsodásával különböző bőrelváltozásokat, a legsúlyosabb esetben pedig nehezen gyógyuló lábszárfekélyt is okozhat. Amit mi tudunk tenni, az a rendszeres mozgás, főleg biciklizés vagy kocogás, de egy kiadós séta is segíthet a megelőzésben. A rossz idő beköszöntével akár otthon is végezhetünk vénatornát. Ehhez egy polifoam-on kívül semmi másra nincs szükségünk, de anélkül is megy. A lábujjhegyre állás és visszaereszkedés és a lábujjhegyen járás sokat segíthet, valamint az a gyakorlat, melynek során hanyatt fekszünk és a mellkasunkhoz húzzuk egyik lábunkat, függőlegesre nyújtjuk, majd leengedjük a földre. Kialakult panaszok esetén szükség lehet gyógyszeres kezelésre is, ami a visszértágulatot ugyan nem szünteti meg, de segít az érfalak erősítésében, a visszérgyulladás csökkentésében, a visszeres eredetű lábfeszülés, lábdagadás mérséklésében. A visszeresnek tűnő panaszok hátterének feltérképezéséhez és a szükséges terápia megállapításához mindenképpen kérjük orvos segítségét. A patikában vény nélkül is elérhető vénaerősítő gyógyszerek eltérő módon hatnak, nem feltétlenül ugyanazon panaszok csökkentésében hatásosak, ezért a panaszainkat valóban hatásosan csökkentő készítmény kiválasztásában érdemes kikérni a gyógyszertári szakemberek segítségét.
Az oldalon megjelent tartalom a Detralex gyártója, a Servier Hungária Kft. támogatásával, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. Előállításában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
Négyszer nősült, sportembernek is fantasztikus volt – így élt legendás Nobel-díjasunk
Szent-Györgyi Albert, a flavonoidokat felfedező kiváló magyar tudós nem csak tudományos munkássága, hanem magánemberi nagysága, kalandos élete miatt is érdekes személyiség. Igazi reneszánsz ember, akinek tetteiről legendák szólnak. Miért mondják, hogy nem csak orvoskutatóként, hanem magánemberként is karizmatikus személyiség volt?
Tudja meg, mi folyik a testében! - Infografika
Az erek láthatatlan labirintusa átszövi egész testünket. Ez egy olyan univerzum, amelybe soha nem láthatunk bele, pedig nap mint nap a létezésünket szolgálja. Mi most ebbe a rejtett világba kalauzoljuk el olvasóinkat.
Egészségmegőrzés home office idején – mit tehetünk vénáink védelme érdekében?
Hetekkel ezelőtt rengetegen szorultak a négy fal közé: az otthoni munkavégzés és a távoktatás sokak számára jelent gyökeres változást a korábbi mindennapjaikhoz képest. Testi és lelki egészségünk megőrzése, a különböző betegségek megelőzése azonban ilyenkor is kulcsfontosságú, különösen akkor, ha huzamosabb időre kell otthon maradnunk.
Lábujjhegyek, vízszintek, derékszögek – ezekkel a gyakorlatokkal óvja vénáit!
Négy fal közötti tartózkodásunk számos változást hozott az életünkbe, melyeknek egészen biztosan a későbbiekben, a helyzet normalizálódása után is hatásuk lesz. Egy dolog egészen biztosan komolyabb odafigyelést és cselekvést követel, ez pedig a mozgás rendszeresítése.
